Megan n�zte Tom m�sor�t, �gy l�tta rajta, hogy j� kedve van, ami b�ntotta, tekintve, hogy hogyan tett�k le a telefont. Pontosabban � hogyan csapta r�. Besz�lni akart vele, de b�ntudata volt, ami�rt igaza volt. Marc megcs�kolta �t, �s tov�bb is ment volna, ha nem �ll�tja le. Ha ezt Tom megtudja, megharagszik r� �s azzal j�n majd, hogy � bezzeg megmondta, � m�g sem hallgatott r�. Nem erre volt sz�ks�ge. Bevackolta mag�t az �gyba �s Tom ajkait f�rk�szve nyomta el az �lom.

Reggel fogalma sem volt, bemenjen-e a szerkeszt�s�gbe, egy�ltal�n rem�ljen b�rmit is az itt tart�zkod�s�t�l tov�bbra. De nem fog engedni senkinek sem csak az�rt, hogy feljebb jusson a rangl�tr�n. Ha m�sk�pp nem megy, akkor nem �gy volt meg�rva �s k�sz. Hitt ebben, hitt a sorsban �s abban, hogy minden �gy �s akkor t�rt�nik, amikor meg kell t�rt�nnie.

V�g�l �gy d�nt�tt, megv�rja, m�g Marc nem jelentkezik, vagy valaki m�s a szerkeszt�s�gb�l, hogy elk�ldje �t, addig is �rni fog, ugyanis Los Angeles-i munk�j�t sem hagyhatta annyiban, az e-mailek pedig m�r sorakoztak. Megan sosem vett ki szabads�got, legal�bbis olyat, ami tov�bb tartson k�t napn�l, b�ntudata volt, ha nem �r, �gy �rezte, olyankor cserbenhagyja az olvas�kat. M�rpedig Megan Carter soha senkit sem hagy cserben, nem lesz olyan, mint az anyja. Persze � is tudta, hogy sosem lesz olyan, ritka alkalmakkor ivott alkoholt, nem igaz�n kedvelte a szeszes italokat, tal�n bel� r�gz�lt az �vek sor�n, hogy az ilyesmik nem az emberek bar�tja. De a legkisebb es�lyt sem akarta megadni a sorsnak, hogy olyann� v�ltoztassa �t, amilyen az anyja volt.

            Szorgos munk�j�b�l a telefon cs�rg�se szak�totta ki figyelm�t, ijedt�ben majd leugrott az �gyr�l.

-           Hal�? – vette fel Tomot rem�lve a vonal m�sik fel�n.

-           Kate vagyok, csak �rdekl�d�m, milyen a nagy alma?

-           H�t nagy… �s f�rges…

-           Hogy �rted?

-           Nem �rdekes, nem �gy t�rt�ntek a dolgok eddig, ahogy azt szerettem volna. – h�zta el a sz�j�t a n�, de nem k�v�nt t�bbet mondani az incidensr�l.

-           Jusson eszedbe, hogy mindennek oka van.

-           Tudom �n, csak m�r igaz�n felfedhetn� az okot a sors, mert kezdek elfancsalodni.

-           Aprop�! Besz�lt�l Tommal?

-           M�g nem…

-           Nekem azt mondta, hogy a tegnapi vacsora ut�n azt �g�rted, felh�vod…

-           Igen… �gy volt… de azt�n m�gsem…

-           �rtem… biztosan f�radt volt�l, hossz� napod volt?

-           Mondhatni…

-           J�l siker�lt a vacsora?

-           Siker�lt valahogy…

-           Aha, ezek a „nesze semmi, fogd meg j�l” v�laszok nagyon b�b�josak, de idegess� teszel vel�k.

-           Nincs valami j� kedvem, ne haragudj…

-           Mi t�rt�nt?

-           Semmi…

-           Ebb�l sem lesz pletyka…

-           Nem…

-           Megan! T�rt�nt valami?

-           Majd egyszer elmes�lem, most csomagolnom kell �s ir�ny a rept�r.

-           M�g ma?

-           Lehets�ges… De m�g telefon�lok egyet.

-           H�t j�l van, most �gy l�tom, nem akarsz besz�lgetni, dolgozol?

-           Igen, nem akarok lemaradni…

-           Rendben, majd besz�l�nk!

Letett�k a telefont, �s Megan Marcot t�rcs�zta. Amikorra a f�rfi nagy nehezen v�gre felvette a telefont, mogorva volt �s t�relmetlen. De a n� nem hagyta ler�zni mag�t, egyszer�en nem l�tezik, hogy k�t feln�tt ember �gy viselkedjen, mit k�pzelt Marc az este? Az �zletet nem szabad keverni a szerelemmel, pl�ne, hogy ha az egyik illet�nek van valakije. Megbesz�lt�k, hogy tal�lkoznak ugyan a szerkeszt�s�gben, de Megan m�r akkor tudta, hogy ez m�r csak az utols� form�lis j�pofiz�s lesz. Be is csomagolt a b�r�ndbe, �s vett egy repjegyet San Francisc�ba. M�r csak abban rem�nykedett, hogy ott nagyobb szerencs�vel j�r.