-           Hagyjon békén! – kiabált vissza Megan rémülten.

-           Álszent liba! Pontosan tudta, mi fog történni, ne kéresse itt magát!

-           Hívom a szállodaigazgatót, ha nem hordja el magát.

Megan pár percig fülelt, majd amikor nem hallott semmit, halkan kinyitott az ajtót és kikémlelt. Marc elment. Tomnak pedig igaza volt. Bíznia kellett volna benne, de ez nem is igazán a bizalomról szólt. Egyszerűen csak nem tudta elhinni, hogy Marc képes legyen ilyesmire, Tom pedig nem is ismeri…

Megan beállt a zuhany alá, le akarta mosni magáról a mocskot és a szégyent, mert úgy érezte, marja a bőrét. Mégis miből következtetett Marc arra, hogy ő benne lenne ilyesmiben? Egy szóval sem bátorította és az is kiderült találkozásuk elején, hogy mindketten párkapcsolatban élnek. Miből gondolta, hogy Megan képes lenne megcsalni a barátját? Mióta Tommal összejöttek, egyetlen férfira sem nézett rá, ami azt illeti, évek óta nem tett ilyet.

Amióta Tomot megismerte, egyetlen kapcsolata sem volt. Voltak ugyan jelentkezők, de valahogy egyik sem volt megfelelő, túl nagyok lettek az elvárásai. De ha valaki ránéz Tomra, azonnal meg is érti, miért.

-           Mi a gond főnök? – kérdezte a stúdióban Tomot egy kameraman – Most alapoztak le, mégis halál sápadt vagy…

-           Kösz Tedd az őszinteséget, jelzem, ha ismételten adni szándékozom a véleményedre, rendben?

-           Tudom mi segíthet! – kacsintott- Az utóbbi időben nem láttalak nőkkel, lehet, hogy hiányod van!

-           Pontosan ez van… - értett egyet Tom, bár ő másféle hiányról beszélt. Már nem kamasz, nincs a halálán, ha nincs szex egy darabig, de neki nem is voltam efféle problémái. Neki egyszerűen csak Megan hiányzott és nagyon nem tetszett neki az, ahogyan legutóbb telefonban elváltak. És nem is hívta fel őt vacsora után, valószínűleg már alszik, vagy… nem, az ki van zárva. Alszik! Egyedül.

-           Új asszisztens van a másodikon, és ha jól hallottam, elég sok mindenben benne van… ha érted…

-           Kapd el Tedd… nekem barátnőm van…

-           Komolyan? A nagy Tom Kaulitz, a mesterem elkötelezte magát? Vagy annyira nem komoly?

-           Komolyan gondolom vele…

-           Hm… - nézett a fréfira eltűnődve Tedd, majd folytatta – Csodás nő lehet…

-           Igen, valóban az…

-           Na és az a nő a múltkori műsorból? Nem volt semmi, ráhajtottam volna, ha te nem jössz…

-           Hát persze… - mosolyodott el Tom, végre egy kis jó kedv.

-           Nem hiszed?

-           Nem!

-           Miért?

-           Nem a te súlycsoportod!

-           Fogadni akarsz?

-           Tőlem… - villantott cápa mosolyt Tom.

-           Hát jó! Valahol biztosan megvannak még itt az adatai, hogy is hívták, Megan?

-           Komolyan fogadni akarsz? Veszteni fogsz!

-           Csak ne légy olyan magabiztos! – nyújtotta a kezét Tedd.

-           Hm… komolynak hangzik.

-           100 dollárom van rá! Kezet rá.

-           Hát… ha biztos vagy benne…

-           Biztos! Na, mi lesz? Gyáva leszel?

-           Oké, te akartad! – fogott kezet vele Tom, majd ravaszkás mosollyal az arcán, Tedd szemébe intézte következő szavait – A neve Megan Carter! És történetesen ő a barátnőm kölyök!