Amikor m�snap elment Megan-hoz a f�rfi, elt�k�lte mag�t, b�rmilyen szem�tnek is fogja tartani �t a n�, megk�ri, hogy maradjon. De amikor megl�tta a telepakolt b�r�nd�t, vagy ami m�g rosszabb, azt a sug�rz�an boldog mosolyt a n� arc�n, elszorult a torka. Ha most megk�ri, meggy�l�li, �s ha meggy�l�li, sosem fog t�bb� r� mosolyogni, megcs�kolni, sem semmi m�st. M�rpedig ha nem akarja l�tni az �let�ben �t, azt nem �li t�l…

Tom Kaulitz �let�ben el�sz�r nem akart mag�ra gondolni, mert ami�ta Megant megismerte, m�r nem is �rdekelte annyira, neki mi a j�, egyszer�en csak a n� j�rt a fej�ben. Hogyan tehetn� boldogg�, mivel okozhatna �r�m�t neki, mivel csalhatna kis t�le mosolyt �s cs�kokat, minden agytekerv�nye k�r�l�tte forgott. A sz�ve m�r nem �gy dobogott, mint azel�tt, ritmusa felvette Megan nev�nek ritmus�t. Ha p�r �vvel ezel�tt l�tta volna a mostani �nj�t, k�rbe r�h�gte volna �s ny�las homokosnak titul�lta volna. De egyszeriben minden m�s lett.

-           Szia! – fordult fel� Megan f�lig �r� sz�jjal.

-           Ruhafogassal a sz�dban aludt�l? – cs�kolta meg hosszan, el sem akarta engedni, nem akarta, hogy Megan �radozzon neki, a fen�be is, nem akarta, hogy elmenjen. Toporz�kolni akart, ak�r egy kisgyerek.

-           Seg�thetsz csomagolni! – fordult vissza a ruh�khoz Megan – De mit vigyek? J� benyom�st akarok kelteni, k�pzeld, a f�n�k�m adott mell�m sminkest is, meg fodr�szt. Hirtelen milyen fontos lettem a c�gnek. – nevetett.

-           Megan, �n…

-           Szerencs�re siker�lt meggy�zn�m, hogy stylist-ot ne adjon, az nem �n lenn�k.

-           Megan…

-           Igen? – n�zett r� a v�lla felett.

-           �n csak… azt akartam mondani, hogy… - ne menj! Mondd m�r neki, hogy ne menjen el!!! Gyer�nk, nyisd ki a sz�d! – B�szke vagyok r�d… - pr�selte ki mag�b�l v�g�l ezeket a szavakat – �s szurkolok neked.

-           Sokat jelent nekem… tudom, hogy nem akarod, hogy el…

-           Nem, nem. Menned kell. – er�ltetett mag�ra egy mosolyt. Gratul�lok dumag�p…

-           �r�l�k, hogy ezt gondolod… de m�g itt vagyok. Ak�r ki is haszn�lhatn�nk… - h�zta mag�hoz k�zelebb �s a haj�ba t�rva cir�gatta a f�rfi tark�j�t, aki �hesen csapott le ajkaira…

-           Ma este megy a g�pem… - b�jt a f�rfi mellkas�hoz Megan.

-           Ink�bb sz�kj�nk meg… - ny�g�tt fel Tom kedvetlen�l.

-           Nem tudtam, hogy ilyen oldalad is van…

-           Milyen? Ny�las? Langyi?

-           Ennyire szeretnival�… - n�zett fel r� Megan �s odahajolt egy cs�k�rt, de Tom nem eresztette. Maga al� gy�rte egyetlen mozdulattal �s ism�t mozg�sba lend�lt.

            Mindketten tudt�k, mi t�rt�nik, elb�cs�znak. B�r nem �r�kre, de egy id�re biztosan. Nem akart�k, egyik�k sem akarta, Megan is kezdte meggondolni mag�t. De most az egyszer �nz�nek kellett lennie. Mindig is erre v�gyott. Az �r�s jelent neki mindent, musz�j megl�pnie ezt a l�p�st, k�l�nben �r�k �let�ben b�nn�, ha nem tenn� meg. Meg KELL tennie, �s k�sz. Bizony�tani akart mag�nak, Tomnak, az apj�nak �s az anyj�nak is.

Tom �gy �lelte a n� test�t, mintha most tehetn� utolj�ra, s ki akarna haszn�lni minden m�sodpercet.  Ki is akart, rakt�rozni akart az illat�b�l, hogy kib�rja, am�g t�vol van. Nem hitte volna, hogy valaha is �rezni fog hasonl�t b�rki ir�nt is. Pl�ne Megan ir�nt, hiszen mindig is gyilkolt�k egym�st, k�tekedtek, veszekedtek, b�ntottak, ahol tudtak. Az ellent�tel vonzz�k egym�st. Tal�n van valami ebben a mond�sban, legal�bbis nagyon �gy n�z ki.

Ajkaival bej�rta Megan eg�sz test�t, arc�t loknijai k�z� f�rta, kez�t az ismer�s domborulatokon nyugtatta, szem�t a n�j�be f�rta, amikor egyszerre t�rt r�juk a m�r j�l ismert k�jes forgatag, mely kiszak�totta �ket a vil�gb�l. Hurrik�nk�nt s�p�rt v�gig rajtuk az orgazmus, mi ut�n �sszeb�jva csillap�tott�k felkorb�csolt �rzelmeiket.

-           Szeh… szeretlek… - s�gta Tom mellkas�nak a n�, majd m�ly �lomba zuhant.