-           Hát itt vagy! – Tom már az ajtóban várta Megant, aki tíz perces késéssel érkezett meg.

-           Igen, itt…

-           Fél óra és kezdünk, a producer még beszélni akart veled a kérdésekről…

-           Rendben…

-           Várj… beszélhetnénk előtte?

-           Persze… - harapott az alsó ajkába idegesen a nő, de továbbra sem mert felnézni a férfira – Vettem két tesztet és mindkettőt megcsináltam…

-           Mi lett az eredmény? – lépett közelebb Tom, hogy ezzel fejezze ki, bármi történjék is, támogatja.

-           Az eredmény…

-           Megan Carter? Végre itt van! – közeledett felé az említett producer és a könyökénél fogva magával húzta a stúdió irányába.

Tom tátott szájjal bámult utánuk, hogy lehetséges ilyen elképesztően rosszkor időzíteni? A plafonon volt, meg kell tudnia! Tudnia kell, hogy Megan terhes-e. Hogy a gyermekét várja-e… De nem tudta meg. Legalábbis akkor még nem. Nem találkozott a nővel, már csak élesben, elrabolta tőle a producer, Megan főnöke, a sminkesek, egyszerűen mindenki szövetkezett ellene, pedig neki meg kell tudnia a fenébe is.

-           Kezdés!

Meglátta Megant az egyik fotelban ülni, így helyet foglalt a mellette lévőben. Át kellene olvasnia az első kérdést, de a szeme nem engedelmeskedett neki, csak a nőt bámulta, aki olyan törékenynek tűnt a krémszínű bútorban. Arca a smink ellenére is sápadtnak sejlett, legszívesebben magához ölelte volna, hogy megvédje mindentől.

-           Megan… tudnom kell… - súgta, mire Megan felnézett rá, mintha egy másik dimenzióból ért volna vissza, halványan felmosolygott rá. Gyönyörű volt.

-           És 5, 4, 3, 2, 1! Adás!

Tom kénytelen kelletlen figyelmét a kamerára szentelte, de csak kis fáziskésés után. Bemutatkozott, bemutatta Megant is és röviden összefoglalta, miről fognak szólni a kérdések. Ránézésre senki sem mondta meg volna róluk, hogy akárcsak találkoztak-e valaha korábban, de a felszín alatt komoly érzelmek harcoltak. Tom tudni akarta az igazat, Megan pedig bárhol szívesebben lett volna, mint ott, annyi ember előtt. A közönség mégis imádta, telefonon is érkezett néhány kérdés, amiket tökéletesen válaszolt meg. Végül Tom elköszönt tőle és visszaadta a szót a másik stúdiónak, ahol a híreket kezdték felolvasni. Pár perce olt csak, utána neki is mennie kell vissza, de még el akarta kapni a nőt.

-           Köszönök mindent. – Megan a mikroportot adta vissza egy kellékesnek, aki bőszen dicsérte a munkáját, szinte csüngött a nő szavain.

-           Megtiszteltetés, nagyon jó volt a műsorban és a cikkei is…

-           Elég lesz Tedd! – fojtotta belé a szót Tom – Megan…

-           Igen… - követte Tomot a stúdió egy csendesebbnek tűnő sarkába.

-           Vissza kell mennem, fél percem van, de…

-           Nem Tom. Nem vagyok terhes. – mondta a nő halkan és a falat bámulta.

Tom próbált rájönni, mi zajlik a nőben most, mert nem tudta eldönteni. Nem látszott boldognak sem, vajon megkönnyebbült, vagy csalódott.

-           Értem. – lépett közelebb, Meg eddig bírta.

-           Ez olyan butaság… - bújt a férfi mellkasához, aki vigasztalóan ölelte magához – Én nem is lennék jó anya. Pár héttel korábban még el sem tudtam volna képzelni ezt a szerepet, egyszerűen csak meg kellene könnyebbülnöm, nem? Mégsem tudom, mit érezzek…

-           Shh kicsim… - fogta meg az arcát Tom és a szemeibe intézte következő szavait – Igenis jó anya lennél, és jó anya is leszel. Egyszerűen csak még nem most. Nem értem, te most csalódott vagy? – ráncolta a homlokát a férfi.

-           Nem tudom. Nem. Azt hiszem. Fogalmam sincs… - mosolyodott el.

-           Azt hiszem, előbb magunkkal kell tisztában lennünk… - gyengéden lecsókolta a nő arcáról a könnyeket, majd megcsókolta.

-           Igen.

-           Minden rendben?

-           Minden…