-           Igen? – vette fel a telefont reggel félálomban Megan.

-           Szia… csak azt szeretném kérdezni… - szólalt meg Bill a vonal másik végén.

-           Bill… később hívj vissza, kérlek…

-           Csak még egy kicsit… - nyöszörgött Tom a nyakához bújva.

-           Fontos? – kérdezte Megan.

-           Őőő… nem. Tulajdonképpen nem… majd később visszahívlak… - azzal letette a telefont és feleségéhez fordult- Öhm…

-           Mi az? – kérdezte Kate.

-           Ne izgasd fel magad szívem, de… azt hiszem, Tom ott éjszakázott nála… - mosolyodott el.

-           Ez az! – ugrott fel örömében Kate és Bill nyakába ugorva csókolta meg szerelmét.

-           Leráztam… - bújt vissza Tom kellemesen forró mellkasához Megan és mosolyogva szippantotta be az illatát.

-           Helyes… - harapdálta játékosan a nő fülét.

-           Rossz kutya! Ereszd el! – csapott Tom feszes fenekére, de a bosszú természetesen nem maradt el…

A nap hátralévő részében az égvilágon semmit sem csináltak, egyszerűen csak élvezték, hogy kettesben lehetnek, tv-t néztek, kritizáltak minden műsort, kezdve a szappanoperákkal, nagyokat ettek és nevettek, összebújva feküdtek, kártyáztak.

-           Tuti, hogy csalsz… - mondta Tom a vetkőzős póker közben.

-           Nem tudom, miről beszélsz! Póker! – tette le lapjait Megan.

-           Négy Ász… Ez érdekes, ugyanis tisztán emlékszem, hogy már kettőt dobtál!

-           Rosszul emlékszel…

-           E-ee, nem hinném! Most véged van! – kezdte csiklandozni Megant, aki levegő után kapkodva végül bevallotta.

-           Jól van, jól van, csak eressz el!

-           Azt akartad, hogy én vetkőzzek? Hát pedig ezért most te jössz büntetésül! – jelentette ki, de amint a nő elkezdte lecsúsztatni válláról a trikót, tekintete elhomályosult és nagyot nyelt.

-           Valami baj van? – állt meg a mozdulat közben Megan, ezzel is ingerelve Tomot és be is jött, mert az vadul neki esett és ott csókolta, ahol érte…

5-kor aztán letusoltak, mert Tomnak 6-ra be kellett érnie a stúdióba előkészülni és sminkelni, hogy 7-re minden kész legyen az adáshoz.

-           Visszajössz majd munka után?

-           Visszajöjjek? – mosolyodott el már az ajtóban a férfi.

-           Ha gondolod…

-           Sietek vissza… hozzád! – húzta magához Megant és forrón megcsókolta ajkait.

-           Várlak… várj… - bújt hozzá cicásan.

-           Hm? – ízlelgette nyakának ívét éhesen Tom.

-           Muszáj menned?

-           Tudod, hogy igen…

-           Nézlek majd… mindig néztelek.

-           Tudom. Én pedig minden cikked kívülről fújom.

-           Tényleg?

-           Aha, tavaly azt tanácsoltad egy nőnek, hogy próbálja megújítani az életét az elvonó után, vásároljon, stb.

-           Igen…

-           Tavalyelőtt pedig…

-           Elhiszem!

-           Megan, tudnom kell valamit… - simogatta az arcát Tom, hogy a nő felnézzen rá.

-           Miről van szó…

-           Akkor a medencében… megcsókoltál?

-           Igen… - vallotta be.

-           Miért?

-           Nem tudom… Aznap nem tudtam aludni, és amikor megláttalak a konyhában, egyszerűen csak… fogalmam sincs, hogyan önthetném szavakba…

-           Akkor hasonlóan éreztél, mint én. Azt hittem, csak egy látomás vagy, másnap pedig mindent tagadtál…

-           Fogalmam sincs, mi ütött belém…

-           Fantasztikus volt ez a nap Megan, rohanok vissza, rendben?

-           Rendben, én addig vigyázok Emm… de bolond vagyok! – kapott szája elé a nő – Túlságosan hozzá szoktam ehhez, ki kell törölni az agyamat.

-           Segítek! – hajolt le hozzá Tom és percekig nem engedte el mézédes ajkait, de sikerrel járt. Mire elhajtott, Megan már azt sem tudta, fiú-e, vagy lány, s csontjainak halmazállapota kezdett a cseppfolyóshoz hasonlítani…