Megan néhány órán át dolgozott, majd úgy döntött, aznapra elég lesz. Tom felbosszantotta. Már megint. És így képtelen volt dolgozni. Ki fogják rúgni, ha ez így megy tovább. Mivel unatkozott, úgy gondolta, megtréfálja a férfit, így lement és felvette Emmát.

-           Ah…

-           Mi a baj? – pattant fel Tom riadtan, de összezavarodott, amikor meglátta a nő arcát.

-           Mi az? – mosolyodott el Megan gonoszan- Csak nem érdekel?

-           Ez nem vicces! Nem játszhatod el, hogy fáj…

-           Te szabod meg, mit tehetek és mit nem?

-           A fenébe is Megan! – csattant fel Tom, mire Emma hüppögni kezdett, ami hangos bömbölést jelentett néhány másodpercen belül.

-           Sh kicsim, semmi baj, Tom és én csak beszélgetünk! – csitítgatta a kicsit Meg, ölelgette, ringatta, majd letette az ágyba és bábozott neki egy kicsit. A kicsi pár percen belül megnyugodott és félálomban szuszogott.

-           Ez közel volt! – nézett szemrehányóan a férfira.

-           Mintha csak az én hibám lett volna.

-           Te kiabáltál.

-           De miattad!

-           Nem kértelek rá.

-           Tudod, hogy értem! Ah… elegem van ebből…

-           Jó hírem van, már csak pár napot kell kibírnod!

-           Helyes!

-           Helyes! – húzta fel az orrát Megan is, majd távozni készült, de Tom a falnak nyomta - Eressz el!

-           Nem.

-           Unom már a játékaidat és…

-           Mi történt veled? Hová lett az a nő, akivel randizni mentem és…

-           Elkergetted a szavaiddal.

-           Tudod, hogy nem bántásnak mondtam őket.

-           Lényegtelen, a lényeg az, hogy mondtad őket! Az ok nem érdekel.

-           Pedig érdekelhetne. – hajolt közelebb és belecsókolt a nő selymes nyakába.

-           Tom… - szakadt fel egy sóhaj Megan-ból.

-           Nem… - haladt lejjebb csókjaival, majd letérdelt és ajkaival a már halványuló sebhelyet érintette a nő hasának jobb oldalán.

-           Áh…

-           Sh… - csókolt a köldökébe- Nem fáj, ugye, hogy nem fáj?

-           Nem…

-           Megan, elképesztő vagy…

-           Kérlek, ne…

-           Nem érted, még mindig nem érted…

-           Tom! – húzta fel magához a férfit, hogy a szemébe nézhessen- Mit kellene értenem?

-           Ezt… - jobb kezével beletúrt a nő dús hajába, hogy közelebb húzhassa a fejét, ajkaival előbb a felső, majd az alsó ajkát kényeztette, hogy utána egészen birtokba vehesse egy gyengéd csókkal, miközben bal karjával feljebb húzta rajta a blúzt, és végigsimított csupasz hátán.

Megan térde remegett, de Tom erősen fogta karjaiba a nő testét, mintha pontosan tudná, hogy lábai bármelyik pillanatban képesek lennének felmondani a szolgálatot. Nyelvük kacéran táncolt a másikéval, míg Megan a férfi ingjébe kapaszkodott, másik kezével a nyakát ölelte. Nem csináltak semmi mást, csupán eggyé válva ölelték és csókolták egymást.

A bajárati ajtó kinyílt, rajta két hatalmas bőröndöt cipelő pár topogott be és észre sem véve Tomékat, elkiáltották magukat:

-           Megjöttünk!

De sem a férfi, sem a nő nem vette észre Bill és Kate döbbent arckifejezését, amikor meglátták, mit csinálnak, túlságosan élvezték a csókot és elmerültek benne, egymásban, s általuk megteremtett másik világban…