-           Hogy vagy? – kérdezte Tom, amikor leült Megan mellé a kanapéra egy sörrel a kezében.

-           Ne csináld… - mondta a nő és felállt Emmával a kezében, majd a pelenkázóhoz lépett.

-           Ez egy egyszerű kérdés volt és tényleg érdekel. Mi bajod van velem, hogy aggódom érted? Ne haragudj érte, majd igyekszem visszafogni magam. Én barom… - állt fel dühösen, feszülő állkapoccsal a férfi.

-           Nem azt…

-           Hm? – nézett vissza rá.

-           Nem arra mondtam.

-           Hát mire?

-           Arra! – bökött állával a sörre Megan.

-           Hogy érted ezt?

-           Ne igyál alkoholt, amikor Emmára vigyázol. Józanész kell hozzá, de ha te be…

-           Tessék? Jól értem? Tőlem féltenéd?

-           Ezt mégis hogy értsem?

-           Ez egy valós beszélgetés, vagy csak képzelődöm?

-           Ki tudja, talán az alkohol! – vetette oda Megan.

-           Gondolod, hogy veszélyeztetném a keresztlányomat? Ez csak egy nyamvadt, 2% alkoholtartalmú sör.

-           Én csak azt mondtam, hogy…

-           Te… te nem is ismersz engem…

-           Te sem engem.

-           Nem, de tudom, hogy az anyád miatt ostorozod magad, de hé! Érte nem tehettél semmit, de magadért még igen! Ha nem lennél ennyire…

-           Ennyire mi? Gyerünk, fejezd csak be! Ha már elkezdted…

-           Miért akarsz mindig veszekedni velem? Ez egy olyan női praktika? Taszítsuk el a pasit, aki tetszik?

-           Lehet. Ha tetszenél…

-           Ezt már egyszer lejátszottuk. Láttam, amit láttam, te is éppen annyira kívántál engem, mint én téged…

-           Mondogasd csak, ha ettől jobb.

-           Egyet még nem tudsz rólam cica. – hajolt közel hozzá a férfi- Méghozzá azt, hogy pokolian feltüzel, amikor ilyen vagy velem. – mosolyodott el pimaszan és büszkén felszegte állát.

-           Hát akkor örülhetsz! Mert mást nem kapsz tőlem! – vágta Tom mellkasához a koszos pelenkát, majd felvette Emmát és a kiságyba rakta- Ha most megbocsátasz, én és a hülye munkám, odafent leszünk… ha kellenénk… vagy ha haldoklasz!

            Tom ördögi mosollyal az arcán nézett a nő után és gondolkodott. Szerelem az, amikor a veszekedést is élvezed azzal a nővel, akit szeretsz? Mert Tom élvezte, te jó ég, de mennyire. Legszívesebben lecsókolta volna a nő ajkairól azt az ellenséges fintort. De eljön még az idő, amikor meg is fogja tenni. Pedig már majdnem megvolt, de elszúrta, mert lehülyézte a munkáját, bár csak felindultságában tette. Most már nincs mit tenni, meg kell várnia, míg kipufogja magát, s aztán lépni. De garantálja, hogy addig másra sem fog gondolni, csak rá. Bebizonyítja, hogy a vonzalom kölcsönös, ha beledöglik is. Mégpedig úgy, hogy elcsavarja a nő fejét, és végzetesen magába bolondítja. Ahogyan ő is tette vele…