Megan kimer�lten ny�jt�zott el az �gyon. A pap�r halom elt�nt, mindennel v�gzett �s m�r eg�szen elf�radt. Szomjas volt, �m nem akart sz�lni Tomnak. Fel�le a f�rfi csin�lhat, amit akar, nem sz�m�t. Fogalma sincs, mit jelent neki az �r�s. Lehunyta a szem�t �s vett egy m�ly leveg�t, hogy v�gtagjai ellazuljanak. A k�vetkez� pillanatban halk nyikordul�ssal kiny�lt az ajt�.

Tom l�tta a n�t fek�dni az �gyban. Csukva volt a szeme, miden bizonnyal elszund�thatott. K�zelebb osont �s n�zte p�r percig.

-           Mi�rt nem tudok kiigazodni rajtad… - s�hajtott, majd leguggolt mell� �s megsimogatta az arc�t. Finoman v�gigsim�tott duzzadt als�ajk�n, s k�zben az j�rt a fej�ben, amikor saj�t sz�j�val �rinthette az �des nekt�rt. Betakarta, majd leoltotta az olvas�l�mp�t �s kiment.

-           Tom… - n�zett az ajt�ra Megan a s�t�tben. Amikor meghallotta, hogy a f�rfi ment be hozz�, nem mert moccanni. Nem akart besz�lni vele, haragudott r�. Tom folyton csak bosszantja. M�g sosem ismert senkit sem, akire folyton folyv�st csak haragudott volna, ugyanakkor k�pes lett volna a nap minden perc�ben az ajk�t �zlelni er�s karjai k�z�tt. Mi�rt ilyen bonyolult minden?

N�h�ny nappal k�s�bb Megan kezdett �j er�re kapni, h�la gondoskod� apj�nak �s b�r nem akarta elismerni, ha nem is tal�lkozott Tommal, tudta, hogy a gondoskod�s jelent�s r�sze t�le eredt. De mi�rt foglalkozik vele, ha egyszer bolonds�gnak tartja, amit csin�l? Hisz annyiszor elmondta m�r.

Lement a konyh�ba, hogy harapjon valami vacsor�t �s megk�sz�nje apj�nak az eddigi seg�ts�get.

-           J�l n�zel ki l�nyom! – mosolyodott el Rick.

-           M�r j�l is �rzem magam… Tegnap ki is szedt�k a varratokat, most m�r minden rendben lesz… - n�zett k�rbe.

-           Dolgozik!

-           Ki? – n�zett vissza apj�ra, majd Emm�hoz l�pett- Szia kisl�ny, mi van veled?

-           M�g ne er�ltesd meg magad…

-           Tudom…

-           Azt hiszem, akkor �n m�r mehetek is! Majd besz�l�nk �s valamelyik nap beugrom!

-           Rendben, k�sz�n�k mindent! – �lelte meg Rick-et, azt�n kik�s�rte – Egyed�l vagyunk… - �lt le Emma mell�, aki boldogan k�sz�nt�tte keresztanyj�t, vid�m g�gy�g�ssel hadon�szva.

Megan nevetve vette fel a karj�ba, hogy visszavigye a kis�gyba. Nem is hallotta, amikor ny�lt a bej�rati ajt�. Betakargatta a kicsit �s visszament a konyh�ba, hogy csin�ljon egy k�v�t mag�nak, de a visszavezet� �ton a nappali fel�, �ssze�tk�z�tt Tommal.

-           Szia… - n�zett le a n�re.

-           Szia… - Megan als�ajk�ba harapott, mert ahogy Tom n�zte azt, mintha �rezte volna a simogat�s�t.

-           Szia… - a f�rfi hangja rekedt volt a r� t�r� szenved�lyt�l.

-           Szia… - szinte �rezte lehelet�ket �sszekeveredni. B�rcsak megcs�koln� �t. Azonban Tom nem �gy tett, egy �veknek t�n� pillanatig p�szt�zt�k egym�st, majd ell�pett a n�t�l, s folytatta �tj�t.

-           Menj a fen�be… - sz�rte fogai k�zt Megan.

-           Tess�k?

-           Semmi… - s�hajtott �s lerogyott a kanap�ra.