-           Hallottam, mi történt… - mondta másnap reggel Rick, amikor átment segíteni Tomnak.

-           Nem normális, miért csinálja ezt? Élvezi, ha túl hajszolja magát?

-           Megan más, mint a többi nő, ő… sok olyan dolgon ment keresztül, aminek egy gyermeknek nem szabadott volna…

-           Mégis mikre…

-           Az anyjáról van szó. – vett egy mély levegőt Rick. Keserű szájízzel gondolt vissza a múltra, nem szívesen beszélt róla, mégis úgy gondolta, talán jó, ha Tom tudja, miért olyan makacs Meg.

-           Mi történt vele? Kate annak idején mondta, hogy nem él, de…

-           Megan 12 éves volt, amikor az anyja inni kezdett. Nem éltünk valami fényesen, ám ahhoz elég volt, hogy mindenünk meglegyen, amire szükségünk volt. De a feleségem, Jane nem ehhez szokott. Ő jobb családból származott, ami azt illeti, a szülei nem igen támogatták az egybekelésünket, de mi fülig szerelmesek voltunk.  Azt hittük ez elég…

-           De nem volt elég… - szürte le Tom- Mi történt?

-           Jane látszólag boldog volt, sikerült összekuporgatnunk egy lakásra és később jött Megan is, minden rendben volt. De a gyerekkel nőttek a költségek, és Jane egyre boldogtalanabbá vált. Nem is… úgy mondanám, kétségbeesettebbé… Aggodalmaskodni kezdett mindenért, félt, hogy holnap már nem lesz mit ennünk, egyszerűen ez lett a rögeszméje, pedig annyira sosem álltunk rosszul. Alkoholt ivott, hogy elfelejtse ezeket a tévképzeteket, aztán még többet, napi egy-két pohárkával, majd még többet…

-           Alkoholista lett…

-           Igen… - húzta el a száját Rick a fájó emlékre- Megan persze még kicsi volt, alig 12 éves, csak azt látta, hogy az anyja, aki eddig vigyázott rá, kezd szétesni és támasz nélkül marad. Én egyre többet dolgoztam, hátha azzal segítek Janen, de ő egyre többet ivott és már a gyereket is verte, ha az segíteni akart neki. Sokszor volt, hogy Megan eldugta az üvegeket, csak annyit tudott, hogy az üvegek miatt van minden, azt hitte, méreg van bennük és el kell tüntetnie őket, ha jót akar az anyjának. Volt, amikor Meg a kórházban kötött ki törött bordával és megrepedt csuklóval. Jane könyörgött, hogy védjem meg, azt ígérte, megváltozik és minden úgy lesz, mint azelőtt. Elment a szüleihez, hátha megszánják, de a tőlük kapott pénzt alkoholra verte el, ám ezt csak később tudtam meg. Akkor adtam be a válókeresetet.

-           És Megan magához került?

-           Igen… Ekkor már 15 éves volt, de bezárkózott előttem és senkinek sem volt hajlandó megnyílni. Egy ideig járattam pszichológushoz, de amikor láttam, hogy nem segít semmit, abbahagytuk.

-           Utána mi történt?

-           Jane összeroppant. Annak ellenére, hogy elváltunk, megpróbáltam segíteni neki. Elvittem egy elvonóra a megspórolt pénzemből és beírattam 3 hónapra. Két hónapig bírta, már majdnem végzett, s úgy láttam rajta, hogy jól van. Könyörgött, hogy hadd jöjjön ki, megtanulta a leckét, soha többé nem iszik…

-           Kihozta?

-           Ki… Bárcsak ne tettem volna… - remegett meg Rick hangja. Pár percig bámult maga elé fájdalmas tekintetekkel. Mintha újra megtörtént volna vele minden szörnyűség, ami akkor történt. Még élénken élt szemei előtt mindent. Bárcsak valaha el tudná feledni…

-           Jól van? – kérdezte Tom óvatosan.

-           Amikor kijött… - vett erőt magán az öreg- Az első útja egy kocsmába vezetett ahol… ahol… Amikor pár pohár után nem akarták kiszolgálni, ellopott egy üveget és… és végül alkoholmérgezésben meghalt egy padon nem messze a parktól…

-           Ez borzasztó…

-           Az… Megan ekkor kezdett el írni, s azóta sem hagyta abba, mert fél, ha megteszi, elveszik… Tanácsokat ad bárkinek, akinek szüksége van rá, hisz akkoriban mi tanácstalanok voltunk. Maga mit tett volna?

-           Valószínűleg azt, mint maga… de csak azon lehet segíteni, aki akarja, hogy segítsenek…