-           Jobb? – kérdezte Megan halvány mosollyal az arcán a férfitól.

-           Kérlek… - mondta rekedten Tom és a nő nyakába fúrta az arcát- Ne vedd ennyire könnyelműen a dolgot, ez komoly…

-           Tudom… - simogatta a tarkóját gyengéden - De jól vagyok, most már semmi bajom nem lesz…

-           Az biztos! – nézett rá Tom- Ugyanis szobafogságban van kisasszony, még pedig jómagam felügyelete alatt!

-           Ahogy azt a fiatalember mondja! – helyeselt Rick, aki abban a pillanatban lépett be- Pár napig tudok segíteni Emmával, hogy Tom rád koncentrálhasson. Te pedig pihenni fogsz és fel sem kelsz az ágyból.

-           Nem is tudnék. De dolgoznom is kell majd…

-           Tudom. Úgysem bírnád ki, így engedélyezem neked! – mondta Tom nagyvonalúan- De! De nem viszed túlzásba, megértetted?

-           Rendben! – bólintott Megan. Igazán meghatotta a férfi törődése és már minél előbb haza akart menni. Másnap engedélyezték a távozást, mivel a sebe láthatóan nem gyulladt be és megfelelően reagált a kezelésre, így az orvos nyugodt szívvel engedte útjára őt.

Tom úgy bánt vele, mint egy műtárggyal szokás, az ágyát telepakolta puhábbnál puhább párnákkal, mindent a keze ügyébe helyezett, amire szüksége lehet, még a fax gépet is az ágya mellé tette.

-           Köszönök mindent! – nézett fel rá Megan hálásan az ágyból.

-           Hogy érzed magad? – ült le mellé lassú mozdulatokkal a férfi, nehogy egy nagyobb mozdulattal fájdalmat okozzon neki.

-           Jól vagyok, minden rendben…

-           Akkor jó… - nézett a nő hálóing takarta hasára- Nagyon megijedtem…

-           Sajnálom…

-           Még kárpótolnod kell a randi miatt! – mosolygott fel rá Tom.

-           Szinte gondoltam! – nevetett Megan - Ah…

-           Ne erőltesd meg magad…

-           Igyekszem…

-           Aludj egy kicsit, pár óra múlva felnézek hozzád, de addig is szólj, ha bármire szükséged lenne… este, míg én dolgozom, apád vigyáz majd mindkettőtökre. Próbáltam szabadságot kérni, de azt mondták, legalább egy héttel előtte kellett volna szólnom… - húzta el a száját.

-           Nem számít… - simított végig a férfi csontos arcán- Köszönök mindent…

-           Már mondtad…

-           És azt mondtam már, hogy éppen a csókodra várok? – mosolygott rá incselkedve Meg, s nem is kellett sokat várnia a férfi reakciójára, aki vigyázva hajolt oda hozzá egy gyengéd és lágy csókért. Megan testébe mintha villám csapott volna, vakító és forró vágy öntötte el. Ha nem lettek volna fájdalmai, magához húzta volna a férfit, hogy végre csillapítsák a kettejük közötti feszültséget és vonzódást.

Tom ajkai végigjárták a nő arcát egészen a fülcimpájáig és a nyakát kóstolgatták. Bárcsak most azonnal a magáévá tehetné a nőt, de nem lehet. Gyengéden kell most bánnia vele, nem ez a megfelelő pillanat. Vett egy mély, reszketeg lélegzetet és próbált lehiggadni.

-           Úgy látom, ugyanazokkal a problémákkal küszködünk… - jegyezte meg Megan nyöszörögve.

-           Nemsoká… nemsoká… - nyelt egyet Tom és szikrázó tekintetét a nőjébe fúrta.

-           Nemsoká… - ismételte Meg is szaporán emelkedő mellkassal.

-           Jó éjt… - csókolta homlokon Tom, majd amilyen gyorsan csak lehetett, magára hagyta a nőt, mielőtt meggondolná magát és mégis letámadná azon nyomban.