Tom munka után arra ért haza, hogy Megan a kanapén alszik Emmával. Valamiért forróság töltötte el a látványra, de most nem ezzel kell foglalkoznia. Fel kell hívnia az öccsét, Billt. Fogta Emmát és felment vele a gyerekszobába.

-          Haló? – szólt a telefonba Bill.

-          Szia öcsi, minden rendben, ne félj, Emma is jól van, Megan is jól van, mindenki tök’ jól van!

-          Mitől vagy ideges?

-          Randira hívtam!

-          Kit? Mikor? Hol?

-          Megant!

-          Komolyan? – tátotta hatalmasra száját Bill a döbbenettől.

-          Mi az? – súgta Kate mellette.

-          Tom randira hívta Meg-et! – takarta le a telefon mikrofonját.

-          Komolyan? – vigyorodott el.

-          Komolyan! – köszörülte meg a torkát Tom- A fenébe, azt hiszem, Emmának ki kell cserélni a pelusát. – hangosította ki a készüléket, majd letette és hozzálátott tisztába tenni a kislányt.

-          Hogy hogy randira hívtad? – kérdezte Bill.

-          Nem tudom, nekem esett, amiért… az lényegtelen miért, én pedig kiböktem.

-          Kibökted… - ismételte meg Bill.

-          Aha!

-          Remélem, nem estek egymásnak a gyerek előtt gyakran…

-          Pedig annyira neki esnék…

-          Úgy értem, nem veszekedtek előtte, nem pedig… tudod. Tom! Ne forgasd ki a szavaimat! És miben segíthetek?

-          Igent mondott? – vágott közbe Kate izgatottan.

-          Ő… hát… végül is nem, dee… De mondtam neki, hogy este elmegyünk és kész!

-          De romantikus…

-          Nem hagyhattam, hogy nemet mondjon!

-          Ezt helyesen tetted, de azért viselkedj!

-          Szóval bátyus, mit tehetek érted?

-          Nem szeretném ezt elszúrni, nagyon nem szeretném… Mit csináljak? Pontosabban mit NE csináljak?

-          Ezt is megértem, hogy a NAAGY Tom Kaulitz tőrem kér randizós tippeket… Te aztán bajban vagy!

-          Bill…

Megan, aki már percek óta az ajtó mögött hallgatózott, nem bírta ki, hogy ne kuncogja el magát. Szájára tette a kezét és rémülten meredt az ajtóra. Ugye nem hallotta meg…

-          Basszus… - hátrált lassan, hátha megúszhatja.

-          Visszahívlak… - mondta Tom Billnek és letette a telefont- Kész is vagy nagylány, feküdj le egy kicsit, amíg én… - visszatette Emmát az ágyba, majd a csukott ajtó felé sandított és halkan odaosont, aztán hirtelen feltépte, halálra ijesztve így a nőt.

-          Háh! – húzta fel a szemöldökét Tom kérdőn- Óhajtasz valamit Megan?

-          Én… én, én semmit, én csak…

-          Te csak nyújtóztattad kicsit a füled, nemde? – lépett közelebb.

-          Én esküszöm nem, csak… csak…

-          Csak?

-          Véletlenül hallottam meg!

-          Vagy úgy… és mit találtál olyan mulatságosnak?

-          Én csak… nem tudtam, hogy tanácsokra szorulsz, hiszen annyi…

-          Ők nem fontosak! És hidd el, másban nem szorulok senki tanácsaira… - mosolyodott el kajánul.

-          Gondolom… - hátrált egészen a falig Megan, de Tom követte minden lépését.

-          És el is hiszed? – sarokba szorította a nőt és elérte, hogy az arcába nézzen.

-          Go-gondolom, el kéne…

-          El ám…

-          Akkor elhiszem…

Már alig adott ki magából hangot, inkább csak pihegett. Mellkasa vadul emelkedett fel-le, ami nem kerülte el a férfi tekintetét sem, pláne, hogy mellei így az ő mellkasához simultak, amitől kész volt idegileg.

-          Ne félj. Bebizonyítom neked… - hajolt még közelebb, olyannyira, hogy ajkuk súrolták egymást- És ami azt illeti, ragaszkodom is hozzá…