-          Te most csak hülyéskedsz… - fordult sarkon Megan fülig pirulva.

-          Esküszöm, nem játszom veled. – húzta vissza a csuklójánál Tom és nem engedte.

-          Nem megyek!

-          Miért nem? – nézett fel rá a férfi és elkezdte masszírozni a csuklóját.

-          Mert nem akarom…

-          Akkor miért lett olyan gyors a pulzusod?

Megan lenézett a csuklójára, melyet Tom meleg ujjai kényeztettek és elakarta kapni a kezét, de ő ott tartotta.

-          Mert dühös vagyok rád…

-          Gyere el velem.

-          Nem!

-          Miért?

-          Meddig játsszuk még ezt Tom?

-          Amíg igent nem mondasz! Nem tudsz mondani egyetlen jó okot sem, amiért nem jönnél el velem, mert valójában akarod, csak valami visszatart. Lássuk csak, holnap szombat, nem dolgozom, apád vigyázhatna Emmára.

-          Nekem viszont…

-          Majd délelőtt és délután dolgozol, nem foglak zavarni, ígérem. Emmával leszek én, de este eljössz velem…

-          A válaszom változatlanul n…

-          Akkor holnap este!

-          Tom…

-          Megan? – mosolygott fel rá.

-          Engedj…

-          Már 5 perce elengedtelek…

Megan zavartan botorkált fel a szobájáig és nagyot sóhajtva dőlt be az ágyába. Ez most egy igen volt Tom Kaulitz meghívására? Nem mondta ki, de a férfi pontosan tudta, legszívesebben kimondaná. Mi tartotta hát vissza? Talán az, hogy nem bízik Tomban, hiszen ismeri a nő ügyeit, jobban, mint szeretné. Viszont azt is tudta, hogy amióta itt élnek, nem találkozott senkivel… nem úgy, mint ő, aki majdnem minden nap találkozott egy-egy férfival. Tomnak nem kéne benne megbíznia, nem pedig fordítva.

Komolyan elmegy vele holnap? Nem mondott igent! Elhatározta, attól teszi függővé végleges válaszát, hogy a továbbiakban hogyan fog viselkedni a férfi. Még egy teljes napja van arra, hogy elszúrja. És amint ez megtörténik, Megan könnyedén lemondja a találkozót. De tényleg ezt akarja? Hisz valami történik vele, és ahhoz, hogy kiderítse mi az, ez az egyetlen út.

            Később azon gondolkodott, mi oka lehet annak, hogy újabban a férfi nem piszkálja, hanem randira hívja. Azt mondta nem trükk, ám attól még bármi lehet. Lehet, hogy… nem, az ki van zárva. Vagy talán mégsem?

-          Miben mesterkedik a keresztapád, hm? – vette fel a karjába Emmát pár óra múlva, aki étvágyát kívánta kifejezésre juttatni vad bömbölésével- Mondott neked valamit? – vitte le a lépcsőn- Talán tetszem neki? De hiszen eddig rám sem nézett… Jól van, jól van már, adok neked finom tejecskét, nyugalom… - mosolygott rá, majd a nappaliba érve bekapcsolta a tv-t Tom műsorára, ami alig pár perce kezdődött el, aztán gyorsan hozott a kicsinek enni. A képernyőre bámult és felsóhajtott, ahogy ismét megállapította, mennyire jól fest a férfi. Legyen átkozott érte. Mandulavágású szemei magabiztosságot sugározva meredtek a kamerába, duzzadt ajka a rossz híreknél hol elkeskenyedett, a jó híreknél hol halvány mosolyra húzódott. És az a kis hullám a fülében… nem talált rá jobb szót, aranyos. És harapdálni való…

-          Mit akarsz tőlem Kaulitz? – vizslatta összeszűkült szemekkel.