Emma nyugodtan aludta végig az éjszakát, azonban keresztapja aligha mondhatta el ezt magáról. Úgy látszik, nem megy az alvás ebben a házban. Vagy Megan közelsége okozza nyugtalanságát? Ez már valószínűbb. Furcsa… mióta önmagának is bevallotta, hogy nem közömbös számára a nő, már nincs benne akkora feszültség.

            Reggeli után, mivel Megan még aludt, a férfi úgy gondolta, kipróbál ezt-azt keresztlányán, nevezetesen azt, mennyire tud járni. Persze megtartani magát még nem tudta, de ülni már egyedül is képes volt, és érzékelte a körülötte lévő világot, melyeket apróbb nyögésekkel reagált le. Bájosan mosolygott bárkire, akiről úgy érezte, biztonságban van vele és már fürgén mászott, bár hamar elfáradt. Szájacskájában két apró fog bújt ki alul, felül pedig már hattal büszkélkedhetett, minden létező embert meglágyítva foghíjas mosolyával. Tom és olvadozott a kislányon és letérdelve elé felvette a karjába és talpra állította.

-          Menni fog, te egy nagyon okos kisbaba vagy, ugye hercegnőm? Megpróbálod keresztapu kedvéért? Nem olyan nehéz, igaz? Lepjük meg vele a többieket, mit szólsz?

A csengő megszólalt, Tom gyomra pedig összezsugorodott. Vajon ki lehet az. Tartott tőle, hogy egy újabb hódoló, de úgy érezte, nem lenne képes ismét elviselni a tudatot. Mivel nem hallott mocorgást a nő szobája felöl, kicsit megnyugodott. Hallhatóan nem készülődik, tehát valószínűleg nem hozzá jöttek. Alsóajkába harapva torpant meg az ajtónál és még egyszer felnézett az emeletre. Semmi. Talán a postát…

-          Jó napot! – köszönt egy 60 év körüli férfi, amikor Tom ajtót nyitott.

-          Magának is…

-          Én Megant keresem…

Erre a kijelentésre Tom valósággal vérszemet kapott és szinte a pasasnak esett.

-          Na ne, magával? Meg! Ezt nem gondoltam volna rólad!

-          Bocsánat? – ráncolta a homlokát a férfi. Ezüstös haja volt, mélyen barázdált arca bölcsességet ás nyugalmat árasztott.

-          Hány éves maga? Hogyan képes egy ilyen fiatal nőt elvinni, az apja lehetne! Ez undorító! Nem hiszem el, hogy Megan magával randizik! Ön mást keres, Meg… Megan csak egy apajelöltet keres, gondolja, hogy maga lenne a megfelelő alany erre a szerepre? Gondoljon már bele… Még most menjen el, mielőtt ideér, majd azt mondom neki, hogy elutazott, vagy valami! Gondolja meg! Ezt nem hagyhatom…

-          Attól tartok, tévúton jár fiatalember. Maga minden bizonnyal Tom!

-          Honnan…

-          Szia! – csatlakozott a két férfihoz a nő és átölelte az újonnan érkezőt- De jó látni téged! Tom, hadd mutassam be neked az apámat. Apa, ő itt Tom, Emma keresztapja!

-          Üdvözlöm, a nevem Rick! – nyújtotta a kezét, amit Tom habozva bár, de elfogadott.

-          Tom. – biccentett- Szóval… maga Megan apja…

-          Ha minden igaz! – mosolygott rá Rick, láthatóan jót mulatott Tom kitörő féltékenységén, de igyekezett leplezni szórakozását.

-          Mehetünk ebédelni?

-          Semmi akadálya kislányom!

-          Akkor mi elmentünk, pár óra és jövök Tom, szia…

-          Szia.

-          Akkor a viszont látásra… - köszönt el Rick is, majd elmentek, Tom pedig főtt a levében.

-          Ez nem lehet igaz… -   rogyott le Emma mellé, úgy érezte, menten rosszul lesz.

-          Mit gondolsz? – kérdezte Megan a kocsiban apja szórakozottságát nézve, aki sejtelmes mosollyal az arcán vezetett.

-          Minden férfit így köszönt, akivel csak találkozol, vagy csak enyém volt a megtiszteltetés?

-          Hogy érted ezt?

-          A műsorszámára, fergeteges volt, azt hittem, elájul a végére, vagy hőgutát kap. A mai fiatalok néha olyan színpadiasak tudnak lenni… - kuncogott.

-          Mire gondolsz?

-          Hisz azt hittem, tanúja voltál a magánszámnak.

-          Nem hallottam semmit sem! Mit mondott, mi ez az egész?

-          Hát jó, nem bánom, elmesélem neked, szóról szóra. Hagy mulass te is…