Megan nem volt meggyőzve. Hogy volt képes azt mondani neki Kate, hogy szerelmes Tomba? Ez ki van zárva. Nevetnie és sírnia kellett egyszerre. Mégsem tudott másra gondolni, éppen ezért várta a másnapot, hogy ebédpartnere elvonja a figyelmét. Amíg Tom dolgozott, ő berendezte a gyerekszobát, mindent a helyére tolt és letisztogatott. Emmának látszólag nagyon tetszett új szobája, vigyorogva gügyörészett és forgatta fejecskéjét ide-oda szobában.

-          Hogy tetszik hercegnőm? – puszilt mosolygödröcskéjébe Meg- Jó lesz? Mostmár nem kell a nappaliban aludnod, hanem sokkal közelebb leszel hozzánk, mit szólsz? Hamarabb érünk ide, ha valami bánt téged, éhes vagy, vagy ki kell cserélni a pelust. Mit gondolsz, anyáéknak tetszeni fog? Nagyon remélem… Már nincs festékszaga, egész nap nyitva volt az ablak, felhoztam ide minden cuccodat is, még a kiságyat is felügyeskedtem a lépcsőn, szóval most megfürdetlek, és már alhatsz is, jó lesz, ugye?

A kislány szemébe nézett, ám onnan nem Bill hajszálra ugyanolyan tekintete nézett vissza, ő Tomot látta meg és gondolatai ismét visszakanyarodtak a férfihoz. Ebbe bele fog őrülni, muszáj tenni valamit, mert ez így nem normális.

Tom egész műsor alatt nem tudott koncentrálni, talán olyan pocsék volt, mint még soha és biztos volt benne, hogy ki fogják rúgni. Ám senkinek sem tűnt fel, talán csak ő érezte rossznak magát, de szerencsére kifelé ezek szerint semmi sem látszott. Ez azért megnyugtató. Amikor a reklámszünetben a büfében egy új stábtag, valamilyen Christina igyekezett minden erejét bevetve elcsábítani, rájött valamire. Billnek igaza volt. Azelőtt nem rázott volna le egyetlen szemrevaló nőt sem, pláne, ha ő próbálkozik, de ma gondolkodás nélkül nemet mondott neki. Úgy érezte, hűtlen lenne, ha engedne neki és nem is akart. Neki nem elég bármilyen nő, neki Megan kell. Szóval ez lenne a szerelem? Lehunyta a szemét és a nőre koncentrált. A szíve hevesebben kezdett verni, a tenyere izzadt, a fejébe szökött a vér és apró akaratlan mosoly jelent meg ajkainak szélén. Bizseregni kezdett a mellkasa és bukfencet hányt a gyomra, mielőtt ököl nagyságúra szűkült volna össze. Mintha lázas lett volna. A torka is kiszáradt és mindenképpen innia kellett egy nagy pohár vizet, de az sem csillapította sóvárgását. Neki nem víz kell…

Már sötét volt, amikor leparkolt a ház előtt és még percekig szorongatta a kormányt. Vajon hogy kezdjen bele ebbe az egészbe? A nő valószínűleg bolondnak fogja nézni, ha elmondja az érzéseit.

-Megan… beszélnünk kell… - mondta a visszapillantóba – én… én azt hiszem, szeretlek. Nem, nem, ez nem lesz jó, őő… Megan! Biztosan észre vetted, hogy sokszor kötekedek veled, de ez nem az, aminek látszik. Igazából nem utállak téged, sőt… Ahj, ez szánalmas. Megan, randiznál velem? Meg! Tudom, sokszor veszekszünk és tudom, általában én vagyok az okozója. De ez egyikünknek sem jó és fogalmam sincs, miért csinálom… Valahogy ha a közeledben vagyok, a legrosszabb oldalam jön a felszínre, de az az igazság, hogy vonzódom hozzád, sőt… én szeretlek… Valami ilyesmi… - bólintott maga elé és reszketősen kifújta a levegőt. Még sosem volt ennyire ideges, mint most. Tudta, hogy a nő mennyire lobbanékony, és ha egyetlen szót is rosszul mond, vagy rossz helyre tesz, az egész borul és Megan azt hiszi, megint sértegeti őt. Újabb veszekedés lesz, és ismét rosszban lesznek. Nem mintha most olyan jó lenne a kapcsolatuk…

            Nadrágjába törölte izzadt tenyerét és bizonytalan mozdulatokkal kiszállt az autóból. Hosszas levegővételek közepette jutott el a bejárati ajtóig és halkan kizárta azt. Odalent teljes sötétség fogadta, talán Emmával van. Halkan, hátha a kicsi már alszik, fellopakodott az emeletre és benézett a gyerekszobába. A kicsi békésen szuszogott a kiságyban, Megan fantasztikus munkát végzett a szobán. Behajtotta az ajtót és a nő szobájának ajtajához ment. Benézett a kulcslyukon, bent halvány fény derengett, tehát még ébren lehet, talán könyvet olvas, vagy dolgozik. Halkan bekopogott és benyitott. A halvány fény, amit látott, a tv-ből eredt, ami az ő csatornájára volt kapcsolva. Szóval nézni szokta őt? Valamiért melegséggel töltötte el a tudat, hogy a nő is nyomon követő az ő munkáját, hisz a múltkor is ez a csatorna ment, amikor a kanapén alva talált rá valamelyik este. Megan az ágyban volt, közelebb ment hozzá és látta, hogy befelé fordulva alszik. A válla csupaszon emelkedett fel-le és nem bírt ellenállni neki. Apró csókot lehelt rá és végighúzta rajta ajkait. Halványan elmosolyodott, majd kikapcsolta a tv-t és kiment. Úgy tűnik, a beszélgetés holnapra marad…