-          Mi a baj Megan? Mi történik veled?

-          Nem tudnám pontosan megfogalmazni, én csak… - vett egy mély levegőt- Kimondom. Azt hiszem, egyre többet gondolok mostanában Tomra. És fogalmam sincs, miért… Egyszerűen megörjít, folyton veszekszünk, de ugyanakkor olyan gyengéd is tud lenni a következő pillanatban. Nem gondoltátok ezt át, összezárva vele egy hónapig. Hiszen már a második hetet is alig bírjuk. Olyanok vagyunk, mint tűz és víz és ezek a veszekedések. De ugyanakkor amikor hozzám ér… Teljesen össze vagyok zavarodva, hisz Tom ugyanaz a bunkó megbízhatatlan alak, aki eddig is volt, de… Valami mégsem ugyanaz. Már napok óta ezen agyalok, de nem jövök rá, mi változott. Az sem jött be, hogy más férfiakkal találkozzak, nem terelik el a figyelmem. És ráadásul olyan, mintha Tom versengene velem, hogy ki foglalkozik többet Emmával. Mit csináljak? Minél erősebben próbálok megfeledkezni róla, annál többet gondolok rá. Ma is órákig egy sort sem írtam, arra eszméltem fel, hogy Tom ott áll előttem. Mintha kómában lettem volna és a gondolataim körülötte forogtak. Ő egy igen összetett személyiség, csak valamiért gyűlöl engem. Azt mondta, sületlenségeket írok, amatőr vagyok, de tudom, hogy minden cikkemet elolvassa, annyira átlátszó. Miért csinálja ezt, miért nehezíti meg a dolgom, mondd Kate…

-          Nos… értékelem, hogy hozzám fordultál, de… attól félek, nem fog tetszeni, amit mondok. Attól tartok, te… te szerelmes vagy Tomba!

-          Attól tartok, te szerelmes vagy Megan-ba! – mondta Bill a telefon másik végén várakozó testvérének, aki tíz perccel a nő előtt hívta fel. Szobájuk erkélyén ült egy szál cigaretta mellett és várta bátyja reakcióját, ami nem is maradt el és pontosan az volt, amire számított. Hangos hahotázás.

-          Te fáradtabb vagy, mint gondoltam. Ne haragudj, hogy hajnalban hívtalak fel, de eszemben sem volt az időeltolódás. Mindenesetre ettől függetlenül is normális választ vártam, de te még félig alhatsz…

-          El is viccelheted ezt Tom, ahogy tetszik, nekem mindegy. De attól még így van. Máskülönben mivel magyarázod, hogy másra sem tudsz gondolni, egyfolytában róla fantáziálsz és elüldözöd a férfiakat, akik randizni vinnék?

-          Fogalmam sincs, ezért hívtalak fel valami normális válaszért. De a szerelem nem az. Lehetetlen.

-          Miért, csak nem kitépték a szívedet?

-          Nem…

-          Akkor igenis tud dobogni egy nőért és szerintem nálad kifejezetten Megan-ért ver.

-          Baromság…

-          Rendben van Tom, akkor baromság. De ez az egyetlen normális magyarázat. És az igazság is. Majd te is rájössz, csak egyelőre túl makacs vagy. De Megan rendes nő, és te is rendes pasi vagy a magad… furcsa módján…

-          Igazán kösz tesó…

-          Szerintem remek páros lennétek.

-          Aha, hát persze. Na, nekem mennem kell öcsi, kezdődik a műsor lassan. Te meg feküdj vissza és aludd ki magad, hátha egy normális ötlet is eszedbe jut…

-          Ennél jobbat nem kapsz! Ismerlek, ezt sose felejtsd el…

-          Jó éjt öcsi!

-          Szia…

Kate éppen akkor tette le a telefont, amikor Bill visszabújt mellé az ágyba és szorosan magához ölelte.

-          Itt is vagyok, bocsáss meg… - csókolt a nyakába gyengéden.

-          Semmi baj, engem is hívtak…

-          Igen? Ki?

-          Megan…

-          Először Tom engem, aztán Megan téged… valami történhetett… Te nem aggódsz?

-          Miért aggódnék… Csak arról van szó, amit eddig is sejtettünk, hogy be fog következni, akármennyire is nyúzzák egymást.

Egymás felé fordultak, megcsókolták egymást, majd egyszerre azt mondták: Szerelmesek!