Aznap már nem beszéltek többet, egyik sem volt kíváncsi a másikra. Megan felvitte magához Emmát és vele beszélgetett halkan. Mesét néztek és végül úgy aludtak el egymás mellett. Reggel pedig a nő gondolt egyet, felhívta a szerkesztőséget és pár nap szabit kért, amit késséggel meg is adtak neki, hiszen hálásak voltak neki a példányszám növelésének, amióta ott dolgozott. Ráadásul még egyszer sem kért szabadságot, ezért féltek is, hogy esetleg történt valami, de megnyugtatta őket, hogy csupán annyiról lenne szó, hogy szeretne kicsit többet foglalkozni keresztlányával és kihasználni minden percet.

            Felöltöztette a kicsit, magához vette táskáját, a slusszkulcsot és kivitte a kocsihoz, amibe még Billék távozása előtt beszerelték a gyerekülést a biztonság kedvéért. Egy közeli üzletbe hajtottak és 10 perccel később már ismét otthon voltak. Megan átöltözött egy ócska farmerba és ingbe, majd a gyerekszobába vette az irányt. Feloltotta a villanyt és szemügyre vette a helyiség állapotát. A bútorok le voltak takarva, szemmel láthatóan elakarták kezdeni a festést, de annyi minden jöhetett közbe, hogy ez félben maradt, ezért Emmát ideiglenesen a nappaliba „száműzték”, míg készen nem lesz a szoba. Megan meg akarta lepni Billt és Katet, így letette az újonnan vett festékes vödröt és az ecseteket és nekilátott a munkának. Emmát egy kibélelt pokrócra fektette az ajtóba, hogy láthassa munka közben és a laptopján elindított neki egy vidám mesét, hogy lefoglalja vele.

-          Lássunk hozzá! – nézett körbe mosolyogva és felkötötte a haját.

Kedvenc számait dúdolgatva fogott hozzá a festéshez és nagyon feldobódott attól, hogy tehet valami jót keresztlányáért és persze azért is, hogy megkönnyítse Billék dolgát. Szinte táncra is perdült volna egy idő után, ha hirtelen nem látja meg Tomot az ajtóban Emma mellett ülni, amint őt figyeli.

Tom a mesére ébredt fel, amit Emma nézett és nem tudta eltalálni, miért ül a kicsi a földön, ráadásul a gyerekszoba ajtajában a nappaliban fekvő kiságy helyett. Aztán amikor odaért hozzá, megnyugodott, hogy kellően ki van párnázva a helye. Akkor látta meg odabent Megant, aki csupa festék volt, akárcsak kopott ruhája. Bájos, erre nem jutott eszébe jobb szó. Az arca össze volt mázolva több árnyalatnyi rózsaszínű festékkel, bő ingje kezdett lecsúszni csupasz –és mint azt tegnap megtapasztalhatta, selymes és finom- vállán. Még egyetlen embert sem látott, akinek ennyire jól álltak volna a régi rongyok, lófarokba kötött haja is kezdett kócolódni. S ekkor a nő hirtelen rá nézett és meglátta, hogy bámulja.

-          Öh… - harapott alsóajkába Megan zavartan- Szia…

-          Szia… festegetsz? – nyomott el egy apró mosolyt Tom.

-          Ó, én csak… gondoltam, meglepem Billéket és végre kész lesz Emma szobája is. Pár nap alatt megszárad majd a festék, azt mondták.

-          Ez nagyon szép…

-          Úgy gondolod? – lépett hátrébb a nő és szemügyre vette eddigi munkáját. A falon 3-4 féle árnyalatú rózsaszín és lila foltok ékeskedtek véletlenszerűen felkenve, ami így egy habfürdő érzetét keltette, vagy egy vidám bárányfelhőjét.

-          Emma imádni fogja.

-          Úgy gondolod? – kérdezte bambán Megan, nem tudta elhinni, hogy Tom dicséri azok után, ami tegnap…

-          Úgy!

-          Örülök!

-          Nem dolgozol?

-          Ma nem…

-          Randid sem lesz?

-          Legyen?

-          Azt csinálsz, amit akarsz, független nő vagy… - vágta rá Tom. Nem akarta elárulni neki, hogy igenis zavarná, ha más férfiakkal találkozgatna. Sajnos, semmilyen joga sem volt beleszólni az életébe, bármennyire is szeretett volna. Meg akarta tiltani neki, hogy egyáltalán ránézzen egyetlen férfira is, de nem tehette. Így viszont azt sem árulhatta el, mennyire szívesen lenne a helyükben.

-          Vagy úgy… délben jönnek értem…

-          Értem… - nyögte keserű szájízzel- Akkor ideje lenne készülődnöd, nemde? – állt fel a kis Emmával a kezében- Én megetetem a keresztlányomat, ha már te elmész.

-          Tom! – szólt utána a nő.

-          Hm?

-          A bűntudatomra hajtasz? Ugyanannyit foglalkozom vele, mint te…

-          Megan, Megan, ez nem verseny… - mosolygott rá gúnyosan, majd lement.

-          Hát persze… - morogta Meg és lerakta az ecsetet. Valóban készülődnie kellene, ha időben végezni akar. Csupán egy gondja volt. Semmi kedve nem volt találkozni senkivel sem. Most sem…