Tom az éjjel sokáig forgolódott, és koránt sem Emma miatt, aki ezúttal olyan békésen aludt, mint még talán soha. Ő is a férfi bűntudatára játszik, egyértelmű volt Tomnak. Vezekelni akart, vagy bűntetni magát valahogyan, amiért elkergette Megan randi partnerét, de fogalma sem volt, mi üthetett belé. Egyszerűen csak rossz érzés fogta el és próbált túl lenni rajta. Amikor Ryan elment, jobban lett. De aztán persze jött a gyötrő bűntudat.

-          A fenébe is… - rúgta le magáról a takarót és halkan leosont a lépcsőn a konyhába.

-          Tom? – súgta felé egy sötét alak az asztaltól, mire kis híján felugrott az ijedtségtől.

-          Megan? – kapott a szíve után és a következő pillanatban már ki is rajzolódott előtte a nő teste, melyet a hold világított meg. Egy fehér trikót és egy rövid sortot viselt, semmi mást. Mindez tökéletesen kivehető volt és hirtelen összefutott a nyál a szájában. Hosszú haja kócosan pihent a vállán egy laza lófarokban, szexisebb volt, mint azt a nő gondolta volna önmagáról.

-          Nem tudsz aludni? – Megan hangja fáradtnak tűnt, mégis éberség sugárzott belőle.

-          Nem tudom… túl nagy a csend…

-          Tudom mire gondolsz! – mosolyodott el Meg- Egyszer alussza át az éjszakát, de mi akkor sem tudunk aludni…

-          Ja… úgy valahogy… nekem most… mindjárt jövök… - Tom kinyitotta a terasz ajtót és kilépett a sötétségbe. Nem világított más csak az apró medence kék fénye tükröződött a feszült arcon. A férfi elővett egy szál cigarettát és rágyújtott. Mélyen beszívta a füstöt, és szinte érezte, ahogyan fokozatosan megnyugszik a lelke… és főleg a teste.

-          Dohányzol?

Lehiggadni ebben a házban? Minden törekvés hiába, hisz ha Megan csak ki is nyitja a száját…

-          Öh… csak ha ideges vagyok…

-          Adjál nekem is… - azzal egy könnyed mozdulattal kivette a férfi szájából a cigarettát és beleszívott.

-          Dohányzol? – húzta fel a szemöldökét Tom.

-          Csak ha ideges vagyok… - rántott vállat Megan.

-          Hm… - mosolyodott el a férfi- Alantas szokás…

-          Tudom… - taposta el a csikket, majd felvette, hogy odabent kidobhassa.

-          Szóval ideges vagy?

-          Mi most beszélgetünk Tom? – nézett rá a nő.

-          Miért ne…

-          Hm… hát jó… De te is ideges vagy…

-          Mondhatni… az én… problémám más jellegű lehet, mint a tiéd…

-          Csak nem elvonási tünetek? – ült le a mednce peremére könnyedén és belelógatta lábait a vízbe. Tom azon töprengett, mire gondolhat a nő, de legfőképp azon törte a fejét, látott-e már formásabb vádlit életében.

-          Mire gondolsz? – követte Megan-t.

-          Kanos vagy! – mondta egyszerűen és rámosolygott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-          Na és veled mi van, hm? Amiatt a pasas miatt vagy ideges talán?

-          Nem… Majd kárpótolnak…

-          Hogy érted?

-          Kezd hűvös lenni…

-          Hűvös? – Tom tekintete lejjebb vándorolt a nő arcáról a melleire. Igen, minden jell arra mutat, hogy tényleg fázhat, de…

-          Szerinted milyen a medence vize? Kellemes langyosnak érzem…

-          Fürdeni akarsz benne?

-          Talán!

Ez egy valós beszélgetés? Tom kezdte azt hinni, hogy csak álmodik, mi lehet Megannal? Talán a telihold teszi, hogy össze-vissza fecseg? Mert ő már nem tudta követni.

-          Te nem vagy kíváncsi? – hajolt közelebb a nő.

-          Mire?

-          Hogy milyen lehet…

-          Még mindig a vízről beszélünk?

-          Miért… - lehelte gyengéden, Tom ajkain érezte a meleget- Mikor beszéltünk mi vízről? – a meleget forró váltotta, mégpedig forró, kényeztető ajkak. Felsőtestük tökéletesen kiegészítve egymást simult a másikhoz, a férfi a kusza tincsek közé túrt, kiejtve a nő hajából így a gumit, Megan pedig Tom arcát cirógatta végig, le egészen a felsőtestén.

-          Mi a fene… - riadt fel Tom az ágyában tetőtől talpig izzadtan. Nagy nehezen realizálta a helyzetet. Az ágyában van, a nap besüt az ablakon, egyenesen rá. Reggel van… Egyedül van. Egyedül… de mi a fene volt ez az egész?