Megan késő éjjel ébredt fel arra, hogy nem ébredt fel már órák óta. Hozzászokott, hogy Emma felébreszti, azonban most semmi sem történt. Jobbra kapta a fejét, a kiságy eltűnt. Magához térve az órára pillantott, éjjel tizenegy volt. Felbotorkált a lépcsőn és halkan benyitott Tom szobájába. Ott volt a kiságy és Emma is. De miért hozta fel oda a férfi? Talán… talán azért, hogy ne ébressze fel?

Halvány mosollyal az arcán csukta be maga mögött az ajtót és elment letusolni, hogy aztán lefekhessen. Az éjszaka nagyon jól aludt, ami nem volt elmondható Tomról. Reggel benézett hozzá, a férfi gyűröttnek tűnt, hasán ott feküdt Emma, aki egyáltalán nem zavartatta magát, amiért óránként felébresztette keresztapját. Megan azonban mást is észrevett, mégpedig azt, hogy Tomon egyetlen alsónadrág volt, s nem tudott kíváncsi szemeinek parancsolni.

-          Gyere kicsim… - vette fel Emmát bambán, mire Tom felriadt és kis híján legurult az ágyról.

-          Mi az? Mi… mi van itt? Mi? – kapkodta a fejét.

-          Nyugalom, csak elviszem, hogy tudj aludni!

-          Mi? Ja, jó… - tért magához.

-          Köszönöm, hogy elvállaltad az éjszakázást. – mondta a férfi hasának, valamiért képtelen volt máshová nézni. Lejjebb már nem is mert.

-          Nincs mit… - takarta el magát zavartan Tom- Khm… tudod… reggel van…

-          Értem, értem… - köszörülte meg kiszáradt torkát Megan és erővel elfordította a fejét – Gyerünk Emma, reggelizzünk valamit.

Amikor kimentek, Tom fújtatott egyet és elterült az ágyon.

-          Reggel van? – kérdezte magát, nem hitte el, hogy képes volt ilyet mondani. Mindenesetre jobb, mint elmondani, hogy egész éjjel Róla fantáziált. Ebbe bele fog őrülni. Már a munkáját sem élvezte annyira, valahogy nem volt íze az ételeknek sem, valami megváltozott. De mi?

Megan, hogy elterelje figyelmét – kevés sikert jósolva ennek- gyümölcsből kezdett el turmixot készíteni keresztlányának. Épp végzett az etetéssel, amikor Kate hívta a mobilján.

-          Szia, milyen Hawaii?

-          Mesés! Egyszer el kell jönnötök ide!

-          Jönnünk?

-          Hát Tommal!

-          Hogy? Na persze, miért mennénk mi egy romantikus utazásra?

-          Ki mondta, hogy kettesben? – kérdezett vissza Kate.

-          Na és veletek minden rendben? – terelte el a témát.

-          Pontosan ugyanezt akartam kérdezni. Mi nagyon jól vagyunk és imádunk itt lenni, de Emma is hiányzik, ő hogy van?

-          Jól lakva! Imádnivaló kölyök!

-          Könnyű vele?

-          Megosztjuk a melót, ne félj!

-          Örülök. Tegnap este felhívtam a házat, Tom azt mondta, minden rendben, csak veled még nem sikerült beszélnem.

-          Reggelt! – jött be a konyhába Tom egy sortban és egy feszes trikóba, amitől Meg lélegzete elakadt.

-          Minden… rendben… - nyögte.

-          Mi történt? Mi van ott?

-          S-semmi…

-          Bill az? – nyújtózkodott a férfi, nem is sejtve, milyen hatást gyakorol a nőre.

-          Nem, hanem… hanem…

-          Kate! – mondta a telefon másik oldalán barátnője- Mi ez az egész? Te zavarban vagy?

-          Nem! – vágta rá Megan- Kate az! Üdvözöl!

-          Én is őt! – biccentett Tom és kiment.

-          Tom…

-          Hallottam! – szólt közbe Kate- Ismerlek… valami van veled…

-          Semmi sincs, csak fáradt vagyok egy kicsit, ennyi az egész! Le is teszem, mert dolgoznom kell menni lassan.

-          Rendben van! Puszilom a kis hercegnőmet! Ölelgesd meg helyettünk is!

-          Oké, ti pedig mulassatok továbbra is jól!

Megan a pultra dőlt és mély levegőket vett. Mi van vele? Ez csak Tom. Tom, az az ellenszenves fickó, aki eddig is volt. Semmi sem változott és nem is fog.