Megan úgy érezte magát, mint akit leforráztak. Pedig már nyerésben volt, de a férfinak sikerült ismét győzedelmeskednie felette. Puffogva öltöztette fel Emmát és a babakocsiba helyezve elindultak sétálni a közeli parkba.

-          Billék tudnak környéket választani! – ismerte el Tom.

-          Hát igen…

-          Közel a játszótér és a park, az iskola, az óvoda…

-          Na igen, ha egszer gyermekem lesz, hasonló környékre költözöm magam is. De az még odébb lesz…

Megan amint kimondta, már meg is bánta, hisz feldobott egy labdát, amit a férfi örömmel le is fog csapni. Már várta a megjegyzéseket, miszerint egyetlen férfi sem akarna tőle gyereket, vagy valami hasonló, de meglepetésére nem jött semmi. Egy árva szó sem.

-          Mit nézel? – kérdezte Tom, amikor észrevette, hogy a nő összezavarodva pásztázza.

-          Téged! Nem kötöttél belém…

-          Na, már hiányzik is? – mosolyodott el- ne aggódj… majd fogok!

-          Nem is te lennél, ha nem tennéd…

-          Most csak élvezni akarom a friss levegőt a keresztlányommal! – azzal a babakocsi elé állt és kiemelte Emmát- Jaj te só zsák, már el sem bírlak!

Megan nem dőlt be neki, nézte megfeszülő karján az ereket és a bicepszén ékeskedő izomkötegek halmazát és összefutott szájában a nyál. Ő ne bírná el. Tom jó kondiban volt, és bár közeledett a harminchoz, akár csak ő, nem nézett ki huszonötnél öregebbnek. Látszott rajta, hogy ügyel a testére, persze nem viszi túlzásba, de majd’ kicsattan az egészségtől. Bezzeg ő. Már egy ideje elsumákolta a szokásos reggeli futást, el sem merte képzelni, hogy nézhet ki, de rengeteg dolga volt, és muszáj volt kialudnia magát. Most pedig még kevesebb ideje lesz, hiszen nem mehet csak úgy elfutni, mert míg Tom sokáig alszik, addig ő vigyáz a keresztlányára. Sosem volt egy felesleges kilója sem, jó génekkel volt megáldva, azonban szeretett sportolni, mert egészségesnek érezte magát tőle és az is volt.

Ez a tény Tom figyelmét sem kerülte el. A szeme sarkából nézte a nőt, amint az ruganyos léptekkel követi a babakocsival. Sosem látott még szebb vádlit és a combjai is feszesek. Az arca sima volt, a nevetőráncai futottak kissé mélyebben, és erről az jutott eszébe, hogy ő még sohasem látta őt igazán nevetni. Pedig láthatóan egy életvidám nő. De akkor mégis mi lehet a baj? Ennyire nem kedveli őt?

Az igazság az, hogy nagyon is hozzáért volna Megan-hoz, sőt. Igazi vadmacskának tartotta és jól mulatott azon, hogy a nő hogyan küzd ellene. Vonzódnak egymáshoz, ez kétségtelen. De valahogy mégis minden félresikerül, undorító dolgokat vágnak a másik fejéhez és a legrosszabb oldaluk kerül felszínre.

-          Azt hiszem, én lassan elindulok! – tette vissza a kocsiba Emmát Tom egy óra elteltével.

-          Rendben, mi még maradunk egy kicsit, nagyon szép idő van!

-          Oké, este találkozunk!

Tom elment, Megan pedig magához vette a kicsit és rámosolygott. Nem tudott beteli a kis pofijával és a hatalmas barna szemeivel. Amikor a kicsi bágyadtan rámosolygott, felnevetett. Tom hátra kapta a fejét és őket nézte. Nocsak, egy nevetés. Lába földbe gyökerezett és a sövény mögül bámult vissza, mint akit megbabonáztak. Megan jókedvűnek tűnt, fehér fogai kivillantak, szeme sarkában apró szarkalábak bújtak és láthatóan nagyon szórakoztatta, amit Emma művel a hajával. Miért gyűlöli ezt a nőt mégis? És ami jobban foglalkoztatta, a nő miért gyűlöli őt ennyire?

            Meg Tom távozása után fél órával összeszedte a holmijukat és hazasétált a kicsivel. Még éppen időben, hogy bekapcsolva a televíziót, elcsípje a híradó kezdését. Villámgyorsan átöltözött kényelmes pizsamájába, elkészítette Emma vacsoráját és a műsor közben megfürdette.

            A műsor egy órás volt, és a nőnek el kellett ismernie, hogy Tom érti a dolgát. Megnyerő, sármos, vicces és könnyed. Mintha mindig is ezt csinálta volna, látszott, hogy élvezi. De itthon miért nem tud akkor ilyen lenni? Ő még sosem látta jókedvűnek, mindig csak morgott és átkozódott. És persze őt becsmérelte. De a műsor jó volt, de ezzel eddig is tisztában volt, hiszen rendszeresen nézte. Láthatóan Emmának is tetszett,aki csillogó szemekkel nézte keresztapját, mintha értené, mekkora szám benne lenni a műsorban nap, mint nap. Tényleg az volt, Megan el sem tudta képzelni, hogy megy neki. Ő képtelen lenne rá, ezért is tökéletes a munkája.

Tom Kaulitz fáradtan lépett be a ház ajtaján, amióta elkezdődött a műsora hét órakor, másra sem vágyott, pedig mindig élvezni szokta a forgatást. Most nyugalomra vágyott és Emmára. És kénytelen volt bevallani magának, hogy Meganra. Halkan lépkedett a nappali felé, tanult múltkori hibájából. Emma mélyen aludt a kanapén, láthatóan nagyon élvezte, hogy Meg mellkasán pihen. Tom is élvezte volna. Óvatosan felemelte a gyereket és betakargatta a kiságyban. Megsimogatta a fejecskéjét, majd a nőhöz fordult. Nehéz volt megállapítani, a baba alszik-e édesebben, vagy a nő. Megrázta a fejét. Miken is jár az esze. Lecsukta a laptopot és a dohányzóasztalra tette. Ráterített egy pokrócot Megre és kikapcsolta a tv-t. Megcsörrent a telefon és ő villámgyorsan kapta fel a kagylót, nehogy felébredjenek.