Tom a p�ly�z� asztalhoz vitte Emm�t �s letette r�. Az asztal feletti polcon ken�cs�k �s t�rl�kend�k sorakoztak, egy m�sik sorban tiszta pelenk�k �s egy lecsukhat� tetej� szemetes. Tal�n oda kell tenni a haszn�lt pelenk�t? Tan�cstalanul �csorgott ott, fogalma sem volt r�la, mit hogyan kell csin�lnia, hiszen m�g soha �let�ben nem volt r� sz�ks�ge, hogy bepelenk�zzon egy csecsem�t. Az ilyet mindig Kate �s Bill int�zte, na meg persze Megan. Ha nem csin�lja meg, ki fogja g�nyolni, hogy m�g ehhez sem �rt. �s igaza is lesz. A fen�nek kell mindenben olyan t�k�letesnek lennie. T�k�letes k�ls�, t�k�letes tulajdons�gok, ami�rt nagyon bosszantotta �t a n�. Fogalma sem volt r�la, hogy abban a vastagkeretes szem�vegben is milyen b�josan festett, de addig a j�. Ha tiszt�ban lenne az adotts�gaival, Tom nem tudn� piszk�lni. M�rpedig musz�j volt piszk�lnia, fogalma sem volt, mi�rt, csak k�sztet�st �rzett r�.

�vatosan leh�mozta a pelenk�t �s majd el�jul a felt�r� szagt�l. Fuldokolva haj�totta a szemetesbe az anyagot �s valami t�rl�kend� ut�n kezdett kutatni.

-          El�bb meg kell mosnod a popsij�t! – mondta az ajt�ban �csorg� Megan, aki felett�bb �lvezte a m�sort. M�g sosem l�ttam Tomot olyan elveszettnek. – Ott van a csap jobb oldalt, engedj bele egy kis langyos vizet!

-          �n is tudom! – vetette oda a f�rfi, majd kelletlen�l a csaphoz l�pett. Amikor a f�rd� elk�sz�lt, megmosdatta Emm�t �s visszafektette a p�ly�z� asztalk�ra. Bekente b�rv�d� ken�ccsel �s kibontott egy tiszta pelenk�t. Id�ig megvolt. De most hogyan tov�bb? Hogyan kell ezt a micsod�t r�er�s�teni �gy, hogy ne j�jj�n le?

L�that�an Emma is �lvezte keresztapja szerencs�tlenked�s�t, naiv mosollyal az arc�n n�zett fel az �sszezavarodott barna szemekbe �s v�rta, mi fog t�rt�nni. Vid�man gurgul�zott, ami Tomnak fel�rt egy kir�h�g�ssel.

-          Ezzel nem seg�tesz pic�r!

Megan megsajn�lva a f�rfit, odal�pett mell� �s kez�be vette az ir�ny�t�st.

-          Megmutatom, l�tod? �gy… - hangj�ban nem volt semmi szemreh�ny�, ami Tomot meg is lepte, ink�bb csak seg�teni akart. Nocsak, nocsak, ki hitte volna, hogy ebben a n�ben vannak emberi �rz�sek? Vagy csak a kicsit sajn�lta meg?

-          K�sz… - biccentett Tom h�l�san- Azt hiszem, �hes…

-          Mindj�rt megetetem.

-          Majd �n!

-          Rendben! – n�zett r� meglepetten a n�. Nocsak, �nk�nt jelentkezik a feladatra?

-          Neked �gyis ”dolgoznod” kell, nemde?

-          K�v�ncsi voltam, meddig b�rod ki… - s�hajtott lemond�an, majd visszament a konyh�ba.

-          M�gis mire c�lzol? – k�vette Tom, letette Emm�t a babaetet� sz�kbe �s a n�h�z fordult, aki b�szen nyomkodta a klaviat�r�t. Nyomkodta? Val�s�ggal p�f�lte azokat.

-          Tudod nagyon j�l!

-          Nem, nem tudom.

-          A szek�l�st. Azt, hogy k�pes vagy hozz�m sz�lni emberi hangon. Pedig csak seg�teni akartam.

-          El is higgyem…

-          Tess�k? Mire c�lozgatsz?

-          Arra, hogy szerintem te csak az�rt „seg�tett�l” nekem, hogy az orrom al� d�rg�lhesd, hogy valamiben jobb vagy n�lam.

-          De ez persze nem igaz, eszemben sem volt seg�teni neked…

-          Nem h�t.

-          Hiszen �n csak egy kis rovatot vezetek, m�g te m�sort vezetsz a tv-ben, igaz? T�ged t�bb milli�an l�tnak a tv-ben naponta, m�g nekem p�r sz�z lev�l �rkezik hetente, ugye? Te ezerrel jobb vagy n�lam, csak mert t�bbet keresel, nagyobb a h�zad �s lesik minden k�v�ns�godat… �n jelent�ktelen ember vagyok hozz�d k�pest, nemde? Meg sem fordul a fejedben, hogy ha akarn�m, nagyobb �js�gn�l lenn�k, m�sr�l �rn�k… De �n ezt �lvezem, ez az �letem, bocs�ss meg �rte… - �llt fel.

-          �n nem �gy �rtettem… - mondta b�nb�n�an a f�rfi, �gy �rezte, mintha �thajtott volna rajta egy vonat. Nyomorultul �rezte mag�t, nem akarta megb�ntani a n�t, de h�t mindig ez lesz a v�ge.

-          Te sosem �gy �rted! M�gis folyton bel�m r�gsz! Bocs�ss meg, hogy seg�teni mer�szeltem, t�bb� nem teszem, �g�rem!

Megan fogta mag�t �s j�l becsapva maga ut�n az ajt�t, t�vozott a h�zb�l.