Megan egész éjszaka tűnődött, az agyában csikorgó fogaskerekek nem hagyták nyugodni. Mindig ez volt, akárhányszor találkozott Tommal. Habár ki nem állhatta, el kellett ismernie, hogy a férfi katasztrofálisan jóképű, és pimasz mosolyával bárkit levesz a lábáról. Kivéve őt. Őt talán pont ezek taszítják benne és a viselkedése. Sosem bírt kiigazodni rajta, holott már évek óta ismerték egymást, amióta csak Kate és Bill összejött.

Azután a kis Emma is úton volt és pont őket kérték fel keresztszülőknek. Nem mintha nem örült volna neki… de miért pont Tommal? A legfelelőtlenebb, legnagyobb nőcsábásszal a világon? Azt hiszi, bárkit megkaphat? Az a baj, hogy igaza van. Hogy vághatott olyat a fejéhez? Az bántotta a legjobban, hogy úgy érezte, nem elég jó Tomnak. Akárhányszor találkoztak, a férfi mindig megjegyzést tett rá, vagy a külsejére, vagy a szavaira, bármire. Végül önbizalomhiánnyal távozott és azt érezte, hogy nem igazi nő. Bár mindig voltak udvarlói, a munkája miatt szép sorban ritkult a hódolók tábora, hisz kinek kellene egy munkamániás tyúk, aki még csak nem is szép? Szép volt, nem is volt tisztában vele, mennyire. Ha kicsit is kinyitotta volna a szemét, észre vette volna, hogyan bámulják meg őt az utcán az emberek és bárhová, ahová beteszi a lábát. De nem látta… Tom miatt. Talán az zavarta, azért gyűlölte őt, mert sosem hajtott rá. Tom Kaulitz, aki minden nőre ráveti magát… de rá nem. Miért?

Tom Kaulitz szótlanul lépkedett a konyhába, ami mint mindig, most is üres volt. Már fel sem tűnt neki az a szorongató magányérzet, ami nap, mint nap elfogta abban a nagy és üres házban. Na nem baj, holnaptól egy hónapig lesz társasága, nem is akármilyen… Megan. Csak tudná, miért gyűlöli ennyire őt a nő. Mindenesetre hihetetlen, hogy mindig a legrosszabb oldalát képes kihozni belőle. Érdekes egy hónap lesz, de a kis Emma érdekében elviselik majd egymást. Legalábbis ezt remélte.

Másnap együtt reggeliztek négyen, Kate, Bill, Megan és Tom, hogy utoljára átbeszéljenek mindent. Addigra már a keresztszülők is megbékéltek a helyzettel nagyjából és az ifjú pár nyugodt szívvel búcsúzott tőlük.

Tom vitte ki őket a reptérre, addig Megan megetette Emmát és miután lefektette, elfoglalta azt a szobát, ami egy hónapon át lesz az ő saját kis kuckója. Elővett pár ruhát és beakasztotta őket a szekrénybe, majd előhalászta laptopját és letelepedett a nappaliban, hogy a kicsi közelében lehessen, ha felébred, vagy szüksége lenne valamire. Megan tanácsadó volt a helyi lapban, nem volt jól menő állás, de saját rovata volt és jól megélt belőle. És imádott segíteni azoknak az embereknek, akiknek szükségük volt rá és írtak nekik. Ráadásul ott és akkor dolgozhatott, amikor akart, csak lapzártára el kellett készülnie. Pontosan neki való munka volt ez, élvezte minden percét. Kihasználva az időt, amíg még egyedül lehet, igyekezett minél több levelet megválaszolni, ami az e-mailjére érkezett, mert tudta, ha a férfi megjön, valamivel úgyis felidegesíti, márpedig idegesen nem szerencsés tanácsokat osztogatni.

            Tom örül neki, hogy egy kicsit elszabadulhat, bár még csak néhány órája volt együtt a nővel, érezte, hogy valamin még nagyon össze fognak veszni. Ezért is ajánlotta fel, hogy kiviszi öccsét és feleségét a reptérre, addig is húzhatja a dolgot. Azonban amikor a gép felszállt, már nem maradt más kifogás, haza kellett mennie.

-          Megjöttem! – kiálltotta el magát és becsapta az ajtót.

Emma keservesen sírt fel a kiságyban.

-          A fenébe is Tom, felébresztetted! – rivallt rá Megan, ledobta olvasó szemüvegét a dohányzóasztalra és a kicsihez sietett- Még aludnia kellene egy órát.

-          Nyilván azért ébredt fel, mert már nem álmos! – huppant le a kanapéra a férfi.

-          Vagy azért, mert becsaptad az ajtót és elüvöltötted magad! Hogy lehetsz ennyire önző? Gyerünk, nyugtasd meg, ez a te sarad! – nyújtotta felé a babát. – Nekem dolgoznom kell, holnap lapzárta!

-          És még én vagyok az önző? Csak azért passzolod le nekem, hogy írhasd a szánalmas kis tanácsaidat.

-          Sok embernek szüksége van rá. És képzeld, megfogadják őket! Neked is adhatok egyet! Ne csapd be az ajtót és ne üvölts egy olyan házban, ahol kisbaba van!

-          Majd pont egy olyan nőtől fogadok el tanácsot az életről, akinek nincs is élete? Nem érzed ebben az iróniát?

Emma egyre keservesebben sírt, talán érezte a felnőttek közötti feszültséget. A babák gyakran megéreznek olyan dolgokat, amiket a felnőttek nem is gondolnának.

-          Te volnál a nő, vagy mi, nem? Nyugtasd meg te!

-          Értsem úgy, hogy nem akarod a keresztlányodat? – kérdezte Megan, tudta, hogy ezzel megfoghatja a férfit.

-          Persze, hogy akarom! – vette át végül Tom és karjaiba zárta a kicsit.

Mélyet lélegzett és végül Emma fogatlan kis mosolya elpárologtatta minden dühét. Nem ez a megfelelő hely és időpont a vitára, így hát ezúttal Megan nyert. De nem lesz ez mindig így.

-          Azt hiszem, tisztába kell tenni… - nyújtotta a nő felé a picit.

-          És? Mi tart vissza? – mosolyodott el Meg Tom kétségbeesett arcát látva, aztán fogta laptopját és a konyhába ment.