-Add ide a kicsiket…

-Biztos? Nem fogsz elájulni, mint a szülőszobán? –húztam Tom agyát.

-Hahaha, csak meglepett, hogy ketten vannak és elájultam a boldogságtól! Szó sem volt ikrekről! –durcáskodott.

-Szó szerint padlót fogtál tőlük! –kuncogtam.

-Életem végéig emlegetni fogod?

-Arra mérget vehetsz!

-Na kérem őket! –vette ki a kezemből az egyiket- Pihenj le drágám, fáradt lehetsz!

-Igen… -raktam le a bölcsőbe csöppségünket, majd nemsoká a hugicája is csatlakozott hozzá.

-A kis Richard nagyon eleven… -nézett a másik kisbabára, aki egy az egyben az apja szemeit örökölte.

-Te is az vagy! –bújtam a mellkasához.

-Még mindig nem hiszem el, hogy mi hoztuk össze őket…

-Pedig emlékezz csak vissza arra a napra, amikor összejöttünk…

-Ki sem mozdultunk a szobámból…

-A mi szobánkból…

-Meg is lett az eredménye!

-Ugye nem dolgozol egy darabig?

-Nem! Richard felvett valakit! Nekem csak az a dolgom, hogy kényeztessem a feleségemet…

-Ó…

-Na, és mire vágyik az én drága egyetlenem?

-Egy forró fürdőre és a férjére… -sóhajtottam.

-Egy masszázst is beiktatok a kedvedért…

-Istenien hangzik! Engedd meg a vizet, addig megnézem, nem kell-e tisztába tenni őket…

-Rendben! –csókolt meg Tom és elvonult a fürdőbe.

Gyorsan ellenőriztem a kicsiket, utána levetkőztem, felvettem egy köntöst és csatlakoztam Tomhoz.

-Isteni lett a víz…

-Remek…

-Valami baj van? –szállt ki a kádból tétovázásomat látva.

-Nem… semmi…

-De igen… mi a baj? Hm? –emelte fel az állam.

-Szóval… én… vagyis te… én…

-Kicsim?

-Mindig szeretni fogsz engem Tom?

-Persze, miért kérded?

-Nos… a szülés miatt biztosan felszedtem 1-2 kilót és a hasa, is csíkos, szóval…

-Kicsim… -mosolyodott el- gyönyörű vagy! Te vagy a leggyönyörűbb nő és anya, akit valaha láttam! Nem vagy kövér, mindened a helyén van, érted?

-De biztos nem akarsz majd egy szebb és…

-Elég… -csókolt a nyakamba. Kikötötte a köntösömet, majd lecsúsztatta a vállamról. A pamut anyag a bokám körül landolt- Gyönyörű vagy! –nézett végig rajtam- Sehol egy csík! –puszilta meg a hasam- Minden nap újra beléd szeretek Sophie… -mormogta a köldökömbe.

-Tom…

-Egyre… jobban… -csókolt meg.

-Szeretlek! –szakadt fel egy sóhaj a torkomból.

-Én is… úgy, ahogy vagy! És ha nem hiszed… hát minden nap el fogom veled hitetni! –vett fel a karjába.

Igaza volt, tényleg isteni lett a víz, nagyon jól esett. Minden kételyem elmosódott a habokkal együtt, megmaradt helyette a tiszta szerelmem a férjem iránt.

-Az ágya előállt! –veregette meg a huzatot Tom, amikor kijöttem a fürdőből vizes hajamat törölgetve.

-Á, azonnal megyek! Kimerültem teljesen…

-Majd most alszol egy jót…

-Istenien hangzik…

Persze Richardnak más terve volt, elkezdett sírni, mire a húga is rákezdett.

-Elcsitítom őket, mielőtt apád is felébred odalent!

-Hozd ide őket! –emeltem fel a takarót.

Bevackoltuk magunkat, mindketten egy-egy csöppséget tartva. Ahogy megérezték a szeretetünket, egyből megnyugodtak, aztán csak néztem, hogy Tom hogyan alszik a hátán, mellkasán pedig egy szintén szuszogó babával.

-Aput nagyon szeretjük, igaz? –beszéltem a kicsihez.

-Anyut is… -mosolyodott el Tom.

-Jó éjt!

-Jó éjt… életem…

>VÉGE<