-Ez mind igaz volt Sophie… nem hiszel nekem, ugye? –krdezte keser arckifejezsemet ltva.
-Tom… -bjtam a mellkashoz, pedig v karjaiba zrt. Percekig gy lltunk ott, n magamat okolva mindenrt… hisz az n hibm. Elvaktott a csalds… milyen ostoba voltam.
-Kicsim…- simtott vgig a htamon- Minden rendben?
-Nem… -rztam a fejem- Az n hibm…
-Tessk? Nem, ezt azonnal verd ki abbl a csinos fejedbl letem, mert ez hlyesg!
-De…
-Nem, errl hallani sem akarok! n szrtam el, hogy elhallgattam, ki vagy…
-Csak fltl…
-Ez nem mentsg!
-De igen, n szrtam el, gy reztem, megfosztottak a mltsgomtl s mindentl, ami nekem fontos volt… fogolynak reztem magam…
-s n tehetek rla…
-Nem…
-Akkora hlye voltam… -lelt mg szorosabban.
-Mindketten azok voltunk…
-De ugye helyre hozzuk? Ugye mg sikerlhet?
-Nem tudom… csak azt tudom, hogy San Francisct mr amgy is untam… -mosolyogtam fel r.
-Aj te… -cskolt meg hesen s egy pillanat alatt ledt fel bennem is minden irnta rzett szenvedlyem…
-Tom… -shajtottam fel, ahogy a nyakamat falta- Ne… ne itt… -kapaszkodtam a pljba.
-Igazad van… -nyelt egy nagyot- Gyere! –fogta meg a kezem s behzott a laksba.
-Apa! –leltem meg apmat, ahogy bertem, Annyira ksznk mindent!
-Jaj kislnyom, az a f, hogy boldog vagy! –telt meg szeme knnyekkel a meghatottsg miatt.
-Ne haragudj Richard… -cskolt a nyakamba Tom, amikor elengedtem- De elrabolnm a lnyodat… mg egyszer…
-Csak nyugodtan! –mosolygott rnk.
-Akkor, ha megbocstasz… -hzott is maga utn sietsen.
Ht ennyire nem br magval? Helyes, mert mr n sem. Becsuktam magunk utna a hlszoba ajtajt, aztn neki is dltem.
-Hogy szltottl odakint?
-letem… -vont maghoz gyengden- Mert veled kezddtt az letem…- cskolt meg- s veled is fog vgzdni…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
