Valami�rt �gy �reztem, hogy ezt a kend�s dolgot m�g nagyon megb�nom, de apu�rt mindent. A g�pb�l kisz�llva �pp csak egy p�r m�sodperc naps�t�st kapott a szemem, azt�n r�ker�lt az a fr�nya selyemanyag.

-Nem �rtem, mi sz�ks�g erre… -m�rgel�dtem a limuzinban.

-Sz�ks�g van r� �s k�sz! Ne akad�koskodj m�r! Nemsok� oda�r�nk! –nyugtatott ap�m.

-J�… -s�hajtottam- Valld be, hogy �lvezed….

-�, nagyon kisl�nyom! Nevetett.

P�r perc m�lva azt �reztem, hogy lass�t a kocsi, majd fokozatosan meg�ll.

-V�gre…

-Boldog vagy? Mindj�rt megl�tod, hol vagyunk!

-Az j� lesz, mert irt� kiszolg�ltatottnak �rzem magam!

-Nyugodj meg! –hallottam a mosolyg�st a hangj�n.

�vatosan kiseg�tett a kocsib�l, azt�n halk sutyorg�st hallottam. Rem�lem, nem csin�l bel�lem bolondot.

-Gyere… -karolt bel�m �s elindultunk- Vigy�zz l�pcs�… �t�t fel… �gy j�…

Kiny�lt egy ajt�, amin bel�pt�nk.

-Levehetem mostm�r? –ny�ltam a kend�h�z.

-V�rj m�g… most j�! Leveheted! –engedett el, �n pedig levettem a selyem anyagot. A szemem lassan szokott hozz� �jra a f�nyhez, el�sz�r vil�gos foltokat kezdtem l�tni, azt�n sz�p lassan �lesedett a k�p. Egy vil�gos el�t�rben voltam, szemben egy t�gas l�pcs�vel… ami t�ls�gosan ismer�s volt.

Amikor r�j�ttem, hol vagyok, reflexszer�en sarkon fordultam a kij�rat fel�, de bele�tk�ztem valakibe. Ahogy feln�ztem az illet�re, az m�r meg is cs�kolt �s szorosan �lelt mag�hoz.

Csak megb�nulva hagytam, hogy cs�koljon, a l�bam mintha gy�keret vert volna a padl�ba, a szememb�l pedig kicsordult p�r k�nny, amelyek teljesen �sszeolvadtak Tom meleg arc�val.

-Sophie… Sophie… -s�gta bele a nyakamba �s m�g szorosabban mag�hoz l�ncolt.

-En… engedj el… -nyeltem egy nagyot.

B�rmennyire sz�vesen viszonoztam volna is az �lel�s�t �s a cs�kjait, � otthagyott engem San Francisc�ban, m�ghozz� sz� n�lk�l �s b�cs� n�lk�l. Magyar�zat n�lk�l, hogy hova megy �s mi�rt hagy itt.

-Hogy?

-Azt mondtam… -szedtem �ssze magam- Ne �rj hozz�m, engedj el!