-Sophie… -�bresztgetett apa hajnali 4-5 fel�.

-Hm? –b�jtam vissza a p�rn�m al�.

-Vigy�zz, le fogsz esni! Mi�ta alszol te az �gy sz�l�n? –k�rdezte.

-Azt hiszem, m�g Tomn�l szoktam r�… amikor egy�tt aludtunk… -remegett meg a hangom.

-Eg�sz este s�rt�l?

-Azt hiszem, ak�zben aludhattam el…

-Nos, akkor k�sz�l�dj, ez az utaz�s garant�ltan j�t fog tenni! Felt�lt majd energi�val!

-Rem�lem! –ny�jt�zkodtam- Mennyi id�m van m�g?

-M�nusz egy �r�d!

-Mi?

-Nyugi, csak tr�f�ltam. Mag�ng�ppel megy�nk, csak d�lut�n m�r ott akarok lenni!

-F�l perc �s k�sz vagyok! –csoszogtam a f�rd� fel�.

-J�l vagy? Kicsit s�padt vagy!

-Remek�l, csak hirtelen keltem fel �s kicsit megsz�d�ltem, mindig ez van!

-Rendben, akkor lent v�rlak, levitetem a cuccodat!

-K�sz�n�m! –csuktam be magam m�g�tt a f�rd� ajtaj�t.

Hogy be van zsongva, tal�n jobban izgul, mint �n. K�r is lenne tagadnia, im�dja a gondolatot, hogy v�gre kiszabadulhat a n�gy fal k�z�l. De az�rt nem fogom hagyni, hogy meger�ltesse mag�t.

Eg�sz �ton b�multam a felh�ket, gy�ny�r� volt, ahogy a nap megvil�g�totta, ahogyan kelt fel. Mintha a mennyorsz�gb�l n�ztem volna a narancs �s r�zsasz�nben fodroz�d� felh�ket.

Apa m�g mindig nem �rulta el, hov� megy�nk, �gyhogy a nagyj�b�l 15 �r�s �t alatt v�gig ezen j�rt az eszem. Nem faggattam tov�bb, egyr�szt, mert belef�radtam, m�sr�szt �gysem mondja el �s harmadr�szt pedig tal�n meglepet�s lesz, nem sz�rom el neki, ha m�r l�that�an olyan fontos neki.

-Lassan meg�rkez�nk, k�sd be magad! –�bresztett f�l �lomb�l apa hangja.

-Ok�… -d�rzs�ltem meg a szemem. Ez a hossz� �t el�gg� kimer�tett.

-Kapsz egy ilyet is! –mutatott egy bord� selyemkend�t.

-Mi? Mi�rt?

-Nem mindegy?

-Egy�ltal�n nem!

-H�t most ne �rdekeljen!

-Apa!

-Fogd be a sz�dat, mondtam, hogy meglepet�s!