A kvetkez egy ht maga volt a pokol, minden egyes percben azt kvntam, brcsak meghalnk inkbb. Hinyzott Tom, szinte elvonsi tneteim voltak miatta. De prbltam pozitvan gondolkodni, ennl mr csak jobb lehet…
Taln az az utazs, amit apm tervezett, jt fog tenni. Amg az a nap elrkezett, a vezetsre koncentrltam, s jl haladtam vele. Nha a kocsinkkal bementem a vrosba is gyakorls kpp s jl ment. Bszke voltam magamra, amikor a ht vgn mr a kezemben tarthattam a jogostvnyomat, a forgalmit s minden ahhoz szksges paprt, hogy mr szabadon szguldozzak az utckon.
-Bszke vagyok rd! –mosolygott rm apa.
-n is magamra! –nztem csillog szemekkel a paprokra.
-A fejed hogy van?
-Jl, mr majdnem mindenre emlkszem, csak nhny rgebbi emlk homlyos mg, de szerintem mr nem sokig…
-Ennek rlk!
-Mg mindig nem mondod el, hov akarsz vinni?
-Meglepets lesz! De tudom, hogy imdni fogod!
-Mg Nmetorszgnl is jobban?
-Az egyiket biztosan!
-Tbb helyre megynk? –akadtam fent egy szavn, vgre valami, amit elrul, nem szeretem a titkokat.
-Ahogy vesszk!
-… j rzs hzni az agyam? –mosolyodtam el- Ne vlaszolj! –mondtam tovbb, mosolyt ltva- Te jl vagy?
-Nagyszeren!
-Biztos?
-Nyugodj meg, az regfinak mg ms terve van velem!
-Ajnlom is!
-Menjnk vacsorzni… Sok mg a dulgunk!
-Mint pldul?
-Csomagolni!
-Holnap utazunk?
-Igen! Megakartam vrni, mg befejezed a jogsit!
-Isteni lesz!
-Tnyleg minden rendben? –clzott most Tomra, nem mondta, de tudom, hogy r gondolt.
-Igen… azzal, hogy elment, megknnyebbtette nekem a helyzetet, hogy vlasszak ketttk kzl! Kptelen lettem volna…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
