-Igen uram, azt hiszem sz szerint… -meslte Olga apmnak, hogy mit mondtam.
-Valami baja van…
-Igen! Ez olyan volt, mintha a rgi Sophie mondta volna…
-Igen… sejtem is, hogy mi a baj!
-Krem, csinljon valamit… a rgi lnya olyan…
-Kegyetlen?
-Nos… igen… Ez az j pedig olyan kedves s elbvl volt…
-Felmegyek hozz!
Amikor az apm megjelent az ajtban, mr tudtam, mit akar.
-Szval Olga kptt… ki kell rgnom…
-Nem, nem kell! Csak jt akar kislnyom!
-Na persze…
-Mi a baj? Mi trtnt? –jtt kzelebb.
-Az gvilgon semmi baj sincs.
-Tegnap mg szerelmes voltl…
-Igen, voltam! De mr nem vagyok az! Most pedig kifel…
-Sophie, Amanda Thompson, nem beszlhetsz gy az apddal, megrtetted? –frmedt rm, ami szhez trtett.
-Ne haragudj… -nztem magam el- n csak…
-Mi bnt? –enyhlt meg s lelt mellm az gy szlre.
-Tippelj… -shajtottam dacosan.
-A szerelem…
-Mirt lesznek az emberek szerelmesek tulajdonkppen? Mi rtelme?
-Nem az rtelmet kell benne keresni…
-Akkor mit?
-A boldogsgot! A biztonsgot! A vdelmet! Az rmet s a megrtst…
-Itt hagyott! Sz nlkl elment!
-Tom…
-Igen… azt sem mondta, hov megy, meddig marad, mirt megy… El sem bcszott! Mr nem kellek neki!
-Te is tudod, hogy ez nem igaz! Szeret tged!
-Nem hiszem. Megvrta, mg jobban leszel s aztn lelpett, hogy folytassa az lett, amit azeltt lt, hogy engem megismert…
-Nem hiszem!
-n igen!
-Nem tudhatod, lehet, hogy valami fontos gyet kell elintznie!
-El sem ksznt!
-Akkor sem kell mindjrt a legrosszabbra gondolni…
-gy, vagy gy… el fogom felejteni Tom Kaulitzot! Szmomra megsznt…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
