-Ne haragudj rm, nz voltam!
-Kislnyom, krlek! Ne mondj ilyeneket!
-De…
-Nem a te hibd! Az enym! Mita eltntl, hallra aggdtam magam, s amikor megkerltl, csak az volt a fontos, hogy boldog legyl vgre. Sosem voltl igazn az, br mindened megvolt, mgsem volt semmid sem! Amikor haza jttl szerelmesen, azt hittem, vgre megtalltad a hinyz feledet s csak azzal trdtem, hogy jra megbzz Tomban! Hogy boldog lgy! Nem vettem szre, hogy te egsz vgig mst akartl! Te bocsss meg nekem…
-Nem, nem! n… n is t akarom! Ez kellett, hogy szhez trjek. Tomot akarom s ksz! Szeretem t! Bebizonytotta, hogy is szeret…
-Szval ez azt jelenti, hogy adsz neki mg egy eslyt?
-Igen… br mg mindig nem tudom, hogyan oldjuk meg a tvolsgot… Nem szakthatom el a csaldjtl, ott lnek a szlei, a testvre s annak a felesge, s a kicsi Amanda. Ha ltnd mennyire, imdja Tomot. Ksz tndr az a lny. Egyszer vendgl lttak s az a kislny…
-Te tnyleg teljesen megvltoztl, de gy szeretlek, ahogy vagy! Komolyan gy hiszem, hogy jt tett neked Nmetorszg. Te mr oda tartozol…
-De nem akarlak itt hagyni!
-Majd az is megolddik, hidd el!
-Remlem… -shajtottam- De most az a lnyeg, hogy te jobban legyl!
-Jobban leszek, csak vigyetek innen haza, nyomaszt itt!
-Igen… de majd csak pr nap mlva!
-De…
-Most n vagyok a fnk! –zrtam le a vitt- Pihenj! –adtam neki egy puszit, majd kifel vettem az irnyt, de utnam szlt.
-Sophie!
-Hm? –fordultam fel vissza.
-J tged gy ltni…
-Hogy?
-jra szerelmesen… azt sem bnom, hogy ilyen ron!
-Szeretlek! –mosolyodtam el halvnyan, majd kimentem.
|