-Ne engedj el… -kapaszkodtam bel ktsgbeesve.
-Mi trtnt? –simogatta a htam gyengden.
-n… n…
-Css, nyugodj meg! Itt vagyok veled, nem vagy egyedl…
-Veszekedtnk! Makacskodtam… idegesek voltunk. Egyszer csak a szvhez kapott s…
-Istenem… -hzott maghoz mg kzelebb.
-Az n hibm!
-Nem, nem az, s ezt inkbb el se kezd! Apd korban ez elfordul, vigyznunk kell r!
-Nem vigyztam… s ezrt esett ssze.
-Nem! –fogta meg az arcom- Te a vilgon semmirl sem tehetsz, megrtetted? –nzett a szemembe.
-Aj Tom… -bjtam a nyakhoz- Ha valami trtnik vele…
-Nem fog!
Sokig lltunk ott, a folyos kzepn egymsba kapaszkodva, jl esett vgre valakire szmtani, valakire tmaszkodni…
-Miss Thompson… -jtt oda az orvos.
-Igen? –nztem r srstl kivrsdtt szemekkel.
-Tl van a nehezn, mostmr semmi baja sem lesz. Pr napig mg bent tartjuk s a nvr majd ad egy listt, hogy mikre kell vigyzni, fleg az tkezs tern. Semmi zsros tel!
-Rendben, ksznjk! Be lehet menni hozz?
-Termszetesen…
-Krlek, te is gyere… -nztem Tomra, aki megszortotta a kezem s bementnk hozz.
-Apu… -jra eleredt a knnyem, ahogy meglttam.
-Hello Richard… -dvzlte Tom is.
-Tom… rlk, hogy itt vagy!
-Termszetes…
-Hogy vagy? Istenem, ne haragudj rm… -fogtam meg a kezt.
-Fiam, magunkra hagynl pr percre, krlek?
-Kint leszek, ha szksged van rm… -puszilt meg, majd kifel indult.
-Tom! –szlt utna az apm- Ksznm, hogy mellette voltl.
Tom egy biccents utn elhagyta a szobt, n pedig csak szorongattam az apm kezt, mintha utoljra tehetnm az letben.
|