Azonnal hvtam a mentket, akik percek mlva mr szlltottk is az apmat a krhzba. Sk ideg voltam, aggdtam rte, ez az egsz az n hibm, hisz n kiabltam vele…
Ha baja esik, sosem bocstom meg magamnak, csak jt akart nekem…
Fel-al jrkltam a folyosn, amg megvizsgltk s tkn lve vrtam az eredmnyt…
Arra gondoltam, milyen j lenne, ha Tom itt lenne mellettem… de ez eslytelen, nem akarom, hogy itt legyen, nem akarom t ltni…
-Elnzst… -mentem oda a recepcis pulthoz- Telefonlhatnk?
-Termszetesen… -rakta elm a telefont, n pedig habozva br, de felvettem.
Felhvtam Tom szllodjt s megkrtem, hogy kapcsoljanak az szobjba.
-Igen? –vette fel a telefont.
-n…
-Sophie?
-n vagyok… -remegett meg a hangom.
-Baj van?
-Igen… vagyis…
-Kicsim, mi van? Mi trtnt? Mirt hvsz?
-Nem tudom… az n hibm az egsz! –trtem ssze. A ltez sszes feszltsget Tomra zdtottam.
-Micsoda? Hol vagy most, mirl beszlsz?
-A krhzban…
-Jzusom, jl vagy?
-n igen, de apa…
-Mi trtnt, mondd mr!
-Ne haragudj, hogy zavartalak… n csak… nem brom ezt egyedl… -tettem le s lerogytam egy kzeli padra, hogy nyugodtan kisrhassam magam. Amennyire magamat ismerem, ez utn sszeszedettebb leszek majd… remlem.
Most mg minden kiltstalan, legalbbis egyedl. Fl ra mlva jtt ki az orvosa, azonnal felpattantam a padrl s odarohantam hozz, hogy kifaggassam.
-Hogy van?
-n a lnya, ugye?
-Igen, az vagyok!
-Nos, az llapota nem egszen stabil mg, elg komoly szvrohama volt!
-Istenem! Csinljanak valamit, a pnz nem akadly!
-Igen, az apja elg komoly sszeget adomnyozott a krhznak, de…
-Akkor mentse meg!
-Azon vagyunk! –sietett is el.
-Nyugodj meg… -lelt maghoz mentsvrknt Tom v karja- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj! Itt vagyok…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
