Egész vezetés alatt Tom és az utolsó mondata járt a fejemben, koncentrálni sem tudtam, így párszor majdnem nekihajtottam 1-1 fának. Még jó, hogy volt velem egy tapasztalt vezető is.

-Megjöttem! –dobtam le este a kulcsaimat az ajtó melletti asztalkára.

-Konyha! –kiabált ki nekem az apám. Egészen megszoktam már, hogy így hívom.

-Szia kislányom, hogy ment?

-Egész jól, fejlődök! –ültem le az asztalhoz, ahol már meg volt terítve a vacsorához, finomabbnál finomabb fogásokkal.

-Akkor jó! –mosolygott rám kedvesen.

-Éhen halok! Tom? –kérdeztem, csak úgy kicsúszott a számon, mire apa is elhallgatott és a szobalány keze is megállt a levegőben.

-Öhm… elment…

-Végre!

-Úgy értem, csak innen! Egy szállodában szállt meg!

-Értem… -köszörültem meg a torkom- Milyen napod volt? –tereltem talán túlságosan is feltűnően.

-Nagyon kitartó az a fiú!

-Nem érdekel…

-Kislányom…

-Finom ez a leves!

-Meghívtam holnap ebédre!

-Hogy mit csináltál? –dobtam le a kanalat.

-Én csak…

-Miért csinálod ezt velem?

-Én csak jót akarok neked!

-Nem, te rosszat akarsz! Ha jót akarnál, mellém állnál, nem egy vad idegen mellé, aki ráadásul meg is bántotta a lányodat, és nem mondta el neki az igazat! Emberrablással is felér, amit tett!

-De szeret téged!

-Najó, én ezt nem hallgatom tovább! –álltam fel.

-Szereted őt! Az isten szerelmére, nektek együtt kell lennetek!

-Nem kell!

-A makacsság beszél belőled!

-Nem, az a nő beszél belőlem, akinek összetörte a szívét az, aki mindennél fontosabb volt neki!

-Tehát…

-Igen, szeretem! De ez nem jelent semmit!

-Elvakít az iránta érzett dühöd!

-Na és aztán! Jogom van a saját életemet irányítani! –keltem ki magamból.

-De ha egyszer nem tudod! –pattant fel ős is, majd a mellkasához kapott és kishíján összerogy, ha nem kapom el…