-Semmi jogod sincsen az �letem �s a viselked�sem b�r�l�s�ra!

-Mi�rt nem veszed �szre, hogy egyed�l �n szeretlek t�ged igaz�n? Meg az ap�d, de mindenki m�s kihaszn�l!

-Nekem ez �gy j�… -kaptam el a tekintetem.

-Igen? �s amikor r�lam hitted, hogy kihaszn�llak?

-Mostm�r mennem kell…

-Egyszer�en csak az van, hogy nem akarsz v�lasztani! –sz�lt ut�nam.

-M�gis mi k�z�l? –fordultam vissza fel�.

-Ap�d mondta, mennyire im�dod N�metorsz�got!

-�s?

-Visszaj�nn�l… de nem akarod �t itt hagyni!

-Ennek semmi k�ze hozz�! Csakis hozz�d! Elj�tszottad a bizalmamat �s ezt te is tudod! Majd csukj be magad ut�n mindent! –hagytam ott.

-Sophie! -rohant ut�nam �s amint fel� fordultam, megcs�kolt. Erre a cs�kra m�r annyira sz�ks�gem volt, mint a leveg�re, �gy azonnal ajkai ut�n kaptam.

Felemelt �s visszavitt a szob�mba az �gyra. Kezei p�l�m alatt j�rtak, cir�gat�suk ext�zist okozott. Nedves ajkai bej�rt�k mellkasomat is, miut�n a fels�m a szoba v�g�ben landolt.

Egyszerre voltunk vadak, ugyanakkor gyeng�ds�g�t�l szinte �jj�sz�lettem. Annyira hi�nyzott m�r ez alatt a p�r h�t alatt, hogy szinte ki voltam �hezve az �rint�s�re, �s m�r nem maradt er�m nemet mondani neki.

Hirtelen felindul�sb�l lettem az �v�, de minden perc�t �lveztem �s mostm�r nem tudom, hogyan tudn�m elk�ldeni… mert mostm�r nem akarom.

Eszembe juttatta, milyen, amikor � van nekem �s mostm�r nem akarom elengedni. De musz�j lesz…

Megv�rtam, am�g elalszik, ut�na �sszeszedtem a ruh�imat �s fel�lt�ztem a f�rd�szob�ban. �sszeszedtem a cuccaimat, amik kellenek majd a vezet�shez, m�g j�, hogy csak engem oktat a vizsgavezet�, �gy akkor �ll a rendelkez�semre, amikor csak akarom.

R�n�ztem Tomra �s ijedts�gemre nyitva volt a szeme…

-Elmehetsz… -mondta rekedtes hangon- De megmondtam… n�lk�led nem megyek haza…