-Semmi jogod sincsen az életem és a viselkedésem bírálására!

-Miért nem veszed észre, hogy egyedül én szeretlek téged igazán? Meg az apád, de mindenki más kihasznál!

-Nekem ez így jó… -kaptam el a tekintetem.

-Igen? És amikor rólam hitted, hogy kihasznállak?

-Mostmár mennem kell…

-Egyszerűen csak az van, hogy nem akarsz választani! –szólt utánam.

-Mégis mi közül? –fordultam vissza felé.

-Apád mondta, mennyire imádod Németországot!

-És?

-Visszajönnél… de nem akarod őt itt hagyni!

-Ennek semmi köze hozzá! Csakis hozzád! Eljátszottad a bizalmamat és ezt te is tudod! Majd csukj be magad után mindent! –hagytam ott.

-Sophie! -rohant utánam és amint felé fordultam, megcsókolt. Erre a csókra már annyira szükségem volt, mint a levegőre, így azonnal ajkai után kaptam.

Felemelt és visszavitt a szobámba az ágyra. Kezei pólóm alatt jártak, cirógatásuk extázist okozott. Nedves ajkai bejárták mellkasomat is, miután a felsőm a szoba végében landolt.

Egyszerre voltunk vadak, ugyanakkor gyengédségétől szinte újjászülettem. Annyira hiányzott már ez alatt a pár hét alatt, hogy szinte ki voltam éhezve az érintésére, és már nem maradt erőm nemet mondani neki.

Hirtelen felindulásból lettem az övé, de minden percét élveztem és mostmár nem tudom, hogyan tudnám elküldeni… mert mostmár nem akarom.

Eszembe juttatta, milyen, amikor ő van nekem és mostmár nem akarom elengedni. De muszáj lesz…

Megvártam, amíg elalszik, utána összeszedtem a ruháimat és felöltöztem a fürdőszobában. Összeszedtem a cuccaimat, amik kellenek majd a vezetéshez, még jó, hogy csak engem oktat a vizsgavezető, így akkor áll a rendelkezésemre, amikor csak akarom.

Ránéztem Tomra és ijedtségemre nyitva volt a szeme…

-Elmehetsz… -mondta rekedtes hangon- De megmondtam… nélküled nem megyek haza…