Annyira szeretlek… ez a mondata trtett szhez…
Elfordtottam a fejem s remltem, hogy ebbl nem azt vonja le, hogy szabad a plya, hanem azt, hogy nem krek belle. Az utbbit hihette, mert abbahagyta.
-Mit keresel itt? –nztem r, de tekintett szndkosan kerltem. Nem tudnl ellenllni neki, ha belenznk azokba a mlybarna szemekbe.
-Reggeliznk! –jelentette ki jtszi knnyedsggel.
Ezt nem hiszem el, mit kpzel?
-Van szobalnyom… -kszrltem meg a torkom.
-Elkldtem!
-Akkor mehet el, ha n mondom!
-Vagy ha az apd! –jelentette ki gyztes mosollyal az arcn.
-Nem hiszem el, mr is…
-Mr is azt akarja, hogy boldog lgy… -folytatta flbe maradt mondatom.
Igaza volt… de nem Tommal leszek boldog! Olyannak, aki megrdemel, s akiben megbzhatok. Nem tudom, Tomban menne-e jra.
-Szllj le rlam… -mondtam halkan, de hatrozottan, pedig igenis jl esett testnek slyt magamon rezni.
gy tett, ahogy mondtam, de nem szllt ki az gyambl, csupn rlam tnt el.
-Ksznm… -lltam fel, aztn meglttam az gy mellett a kisasztalkmon egy nagy tlct- Ez meg…
-A reggelink Csipkerzsika… -lelt t htulrl.
-De ez… olyan, amit nlad ettnk… -keletkezett gombc a torkomban.
-Nem szeretted?
-Imdtam… -mondtam alig hallhatan.
-Akkor egynk! –nyomott egy cskot a szmra, majd megfogta a tlct s az gyamra rakta.
-Zuhanyzom egyet! –lptem el tle, ahogy reztem, hogy a lbam remegni kezd.
-Ok, n itt vrlak kicsim! –mszott be az gyamba.
-Mi? Nem! Szllj ki onnan! Menj el! –akadtam ki.
-Mirt?
-Mirt? Ezt most komolyan krded? –hitetlenkedtem.
-Igen!
-Mirt jttl ide?
-Hogy veled reggelizzek s…
-Nem! Nem gy rtem! Mit keresel itt? Mit akarsz tlem, minek jttl most ide?
-n csak…
-Mit akarsz tlem…
-Visszaszerezni tged… A szvedet! A szerelmedet…
-Nem fog menni…
-De igen, mert pontosan tudod, hogy csak velem lehetsz boldog! s n is csak veled kicsim!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
