Nem lehet… Itt �ll m�g�ttem teljes �letnagys�gban… Most, amikor itt van, hallom a hangj�t, most t�nik fel, mennyire hi�nyzott az elm�lt p�r h�tben.

-Besz�lhetn�nk? –hajolt a f�lemhez. Libab�r�s lettem, ahogy forr� lehelet�t a nyakamon �reztem. Pont most kellett nekem felt�zni a hajamat -Gy�ny�r� vagy… -s�gta, mire majdnem felny�gtem.

De meg�lljt kellett parancsolnom a sz�vemnek, mert az eszem k�zbesz�lt.

-Nem akarlak l�tni! –hunytam le a szemem.

-De igen… hi�nyozt�l! –�lelt mag�hoz h�tulr�l.

-Ne gyere a k�zelembe… -mert elgyeng�l�k, tettem hozz� magamban. Eltasz�tottam �s felrohantam a szob�mba.

-Szereti �t? Komolyan gondolta, amiket nekem mondott? –k�rdezte Richard Tomt�l.

-Igen!

-Hallhatta, � is szereti mag�t! Csak ne adja fel!

-Holnap reggel is elj�nn�k, ha nem gond…

-Nem! Nyugodtan j�jj�n, nekem �gyis kor�n kell bemennem az irod�ba, am�g Sophie �jra bele nem r�z�dik… de m�g k�m�lni akarom az �zlett�l!

-K�sz�n�m! –r�zott vele kezet Tom.

-Na? Na? Na? Kib�k�ltetek? –kezdte faggatni Bill, amikor vissza�rt hozz� a sz�llod�ba.

-Nem! Hallani sem akar r�lam! Hallottam, ahogy azt mondja szerte, de �gy �rzi, semmibe vettem! R�m sem mert n�zni, de �reztem rajta, hogy kezd elgyeng�lni… Nem megyek el n�lk�le Bill, nincs az az isten, hogy �n lemondjak r�la…

Volt k�pe idej�nni, ezt el sem hiszem. Az ap�m sem sz�lt �m, hogy itt van, azt mondta telefonon keresett… Mi�rt kellett most elj�nnie?

Nem tudom, mikor alhattam el nagy gondolkod�somban, csak azt tudtam, hogy j� k�s�n…

Finom illatokra lettem figyelmes, tal�n t�ls�gosan is ismer� volt. Elmosolyodtam �s ny�jt�zkodni kezdtem. Csukott szemmel �lveztem a lust�lkod�st, semmi kedvem �s energi�m nem volt kim�szni az �gyb�l.

-J� reggelt Csipker�zsika… -hallottam egy szint�n ismer�s hangot, majd puha ajkak kezdt�k az eny�meket falni, mire kinyitottam a szememet j� nagyra. Tom!

Neh�znek �reztem a szemh�jaimat, �gy ism�t lehunytam a szemem. Teljesen elgyeng�tett ez a cs�k…

Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, mintha visszament�nk volna az id�ben p�r h�ttel kor�bbra. Akaratlanul is �t�leltem a nyak�n�l, k�zelebb h�zva �t �gy magamhoz.

-Sophie… -s�hajtott fel Tom- Annyira szeretlek! –cs�kolt a nyakamba.