Ez nem igaz! Najó… talán mégis… Beleszerettem Tomba, ennyire látszik, hogy szenvedek miatta? Hogy csaphatott be? Azokra a gyönyörű órákra, napokra gondolok, amiket vele tölthettem és összeszorul a szívem. Becsapott, átvert, kihasznált és most biztos bosszankodik valahol, hogy a fenébe is nem jött össze azzal a gazdag tyúkkal… Igen, biztosan erre gondol most. Hogy mehettem bele, hogy bonyolódhattam bele, amikor tudtam, hogy nem ott van a helyem és nem fog örökké tartani ez az állapot. Naiv voltam és meggondolatlan, de a legnagyobb hibám mégis az volt, hogy… hogy nem tudtam a szívemnek parancsolni.

Felmentem a szobámba és bedőltem az ágyba, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelbe behívtam Olgát.

-Mondja, szerelmesnek látszom? –kérdeztem, amint beért.

-Öhm… -nézett rám bizonytalanul.

-Az igazat mondja, nem lesznek semmilyen következményei…

-Igen, maga szerelmes!

-Miért? Úgy értem, miből gondolja?

-A csillogó szeméből! Megváltozott, jó értelemben! Már nem olyan… hogy is mondjam…

-Mondja ki nyugodtan, önző?

-Nos igen… előnyére vált a szerelem! De az is látszik, hogy fájdalmai vannak miatta…

-Köszönöm, hogy őszinte volt… Elmehet…

-Engedelmével! –indult is kifelé, de még visszafordult hozzám- Ha elfogad egy tanácsot kisasszony…

-Igen?

-Vagy bocsásson meg neki, vagy minél hamarabb felejtse el! Nem jó önt ilyen szomorúnak és szenvedőnek látni… -ment ki végül.

Megbocsátani Tomnak? Nem, képtelen vagyok… hiszen összetörte a szívem… Maradt a másik verzió, a felejtés. De nem olyan könnyű ez, mint kimondani. Hogy felejtsem el a csókjait? Amikor mindig rá gondolok, ha lehunyom a szemem, akkor is őt látom, ha álmodom is vele vagyok. Befészkelte magát az agyamba, de legfőképp a szívembe. Ő volt a támaszom egész végig, most pedig olyan, mintha elvették volna a mankómat.

Tomot akarom… de soha többé nem akarom látni sem. Eljátszotta az esélyét, úgyhogy nélküle kell tovább mennem. Egyedül… Van egy olyan érzésem, hogy eddig is egyedül voltam egész életemben.

Magamra húztam a takarót és lehunytam a szemem. Pár perc múlva elaludtam és Tommal álmodtam. Szorosan a karjaiba zárt, megcsókolt és gyengéden simogatott és cirógatott, ahol ért. A testem teljesen felhevült, már a pillantásától is.

-Szeretlek Csipkerózsikám! –simogatta meg az arcom.

-Tom… -nyögtem.