-Mi az? –krdezte btyjt Bill, aki percek ta csak a kvt kavargatta s gondolkodott valamin.
-n csak… nem tudok msra gondolni…
-Sophie…
-Igen… s ha napokon bell frjhez megy ahhoz a… a bjgnrhoz? Jobbat rdemel sokkal!
-Te megakadlyozhatnd!
-Nem tudnm, gyll…
-Nem, csak dhs rd! Vrd meg, mg lenyugszik!
-Flek addigra ks…
-, j reggelt kislnyom! –ksznttt Richard, ahogy az tkezbe rtem.
-Ksznm, j reggelt… -kszntem nmetl, aztn elismteltem angolul is- Ne haragudj, mg meg kell szoknom…
-Semmi baj! Hogy aludtl? Bizonyra hes vagy, a kedvencedet kszttettem!
-Ksznm, jl aludtam… vagyis volt egy lmom, ami nem is annyira lom volt! Megtalltam a telefonomat, csak ki van kapcsolva, s nem tudom a kdjt…
-R se rnts, vesznk msikat! s dlutnra elhvtam a bartnidet is, htha felvidtanak!
-Remek, alig vrom…
-Akkor j tvgyat!
-J tvgyat! -lttam hozz mennyei reggelimnek, amibl mg repetztam is prszor.
-Nocsak, gy ltom, vge a fogykrnak! –nevetett Richard.
-Ezek szerint! –simogattam meg a hasamat elgedetten, aztn elszomorodtam.
Mgpedig azrt, mert Tom jutott eszembe… megint. gy hinyzik… a mosolya, a szeme, az arca, a hangja, a szja, a keze, az, hogy megnevettetett, trdik velem s… ennek mr vge… kihasznlt! Jobb, ha szben tartom.
-Mi a baj?
-Semmi…
-Mg sosem lttalak ilyennek…
-Milyennek?
-Ilyen elveszettnek.
-Az amnzia miatt!
-Igen, lehet…
-Amiatt vagyok ilyen…
-Vagy valaki miatt…
-Lehetetlen… -shajtottam- Legalbbis mr az…
-Ht n nem tudom, ki az a Tom… -llt fel az asztaltl- De rendesen elcsavarta a fejed… -hagyott magamra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
