-Szerinted változtatna valamin, ha utána mennék? –nézett Tom maga elé kedvetlenül.

-Nem hiszem… -húzta el a száját Bill.

-Elmondanám neki, miért tettem! Azt mondják róla, hogy egy hiszti királynő, és éjjel- nappal szórakozik! Kihasznál mindenkit… de ő nem is ilyen! Nem tudom pontosan, milyen volt, de már biztosan nem olyan, különben nem szerettem volna belé… Ő igenis okos és értelmes és félénk, meg szégyellős, nem pedig egy bulis „Leszarom, hogy ki mit mond” felfogású plázacica… Ott mindenki úgy fogja kezelni…

-Régen bejöttek neked az ilyenek…

-Már nem! Már csak ő kell és kész!

-Akkor menj utána!

-Nem hallgatna meg, és különben is, ott van a családja, akiket most újra meg kell ismernie…

-Szerintem szüksége lesz rád!

-Ott lesz neki Adam, a… a vőlegénye… -ejtette ki az utolsó szót nagy undorral a hangjában- Rám ott semmi szükség! De basszus, miért hiányzik akkor ennyire… Örülnöm kellene, hogy végre mindent megtud… mégsem megy…

-Azért, mert tudod, hogy veled lenne a legboldogabb.

-Azt mondta, hazamegy az igazi otthonába! Meg hogy kifizet nekem mindent! Francnak kell a pénze, nekem is elég van! Ő meg azt hitte, kihasználom…

-Menj utána…

-Nem tudom…

A gépről leszállva rögtön egy limuzinba ültettek és Adam onnantól már nem szólt hozzám. Csak egy sziát nyögött ki, amikor megérkeztem, én kiszálltam, ő pedig továbbment a limuzinnal.

-Ó Sophie! –közeledett felém az a férfi a tv-ből, Richard, vagyis az apám…

-Ő… helló én…

-Kislányom… -ölelt magához- Úgy aggódtam, hogy valami bajod esett, már a rendőrségnek is szóltam, de semmi eredmény! Merre jártál, mi történt veled?

-Én… Németországban voltam és…

-Ó már megint Németország, miért szereted annyira?

-Nem tudom… és ezen kívül mást sem…

-Hogy érted ezt?

-Balesetem volt, és… amnéziám van…

-Istenem… de… de mégis… mire nem emlékszel?

-Semmire nem emlékszem, csak az utóbbi 2 hónapra…

-Azt sem tudod én ki vagyok?

-Sajnálom, de… de nem igazán! Azt tudom, hogy maga az apám, meg hogy valami cégünk van, meg én vagyok az örökös…

-Akkor azt hiszem, lesz mit mesélnem! –karolt belém.

-Igen…

-És ezeket honnan tudod?

-Adam mesélte…

-Az az alak megint próbálkozik?