-Sophie! –kiablt utnam Tom, de htra sem nztem.
-Te is tudta? –nztem az elspadt Billre.
-Hidd el, szeret! Ezrt tette!
-Ez esetben… g veled!
-Gyere kicsim, hazaviszlek! –jtt oda hozzm Adam- s amint visszajtt a memrid, sszehzasodunk, ahogy terveztk…
-Alig vrom… -nztem htra Tomra, aki pp lefel rohant a lpcsn- Menjnk innen…
-Kint vr a taxi, a repltren pedig a magngped, ami rgtn hazavisz.
-Pontosan hov?
-San Franciscba!
-Remek… -szlltam be a taxiba s mg egy utols pillantst vetettem Tomra s a hzra.
Meg kne knnyebblnm, hogy tudok lassan mindent… mgis pocsk rzs volt otthagyni Nmetorszgot s egy szmomra most teljesen ismeretlen orszgba s vrosba replni.
-Jl vagy kicsim? –krdezte mr a gpen, elmlzsomat ltva.
-Igen… csak… krlek, ne szlts gy! Per pillanat fogalmam sincs, ki vagy! Hls vagyok, hogy eljttl rtem s hazaviszel, de most csak arra akarok koncentrlni, hogy ki vagyok! Most csak magammal akarok foglalkozni.
-Teht tnjek el?
-Nem azt mondtam, csak… szeretnk most magamra koncentrlni…
-Hm… kezdesz visszatrni… -ment a gp msik felre, gy egyedl hagyva engem.
Mirl beszl, mi az, hogy kezdek visszatrni? Remlem, nem egy egoista liba voltam, akit elvaktott a sok pnz s a siker… remlem nem…
A felhket nztem s prbltam visszaemlkezni, de csak ugyanazt kaptam, mint eddig: j ers fejfjst.
hes voltam s igyekeztem nem is arra gondolni, hogy ilyenkor gyba reggelit kaptam Tomtl, aztn visszafekdtnk mg egy kicsit. Ha Adam nem jn, valsznleg most is ez lenne… Br Billt vrtuk reggelire. Nem hiszem el, hogy tudtk… meddig lettek volna kpesek eltitkolni ellem?
Egy pillanat alatt dlt ssze minden s most egy vadidegen orszgba tartok egy raks vadidegen kz egy vadidegen emberrel egy vadidegen gpen… szp fellls mondhatom. De az mg szebb, hogy mr azt sem tudom, hogy Tom kicsoda… Szerettem t… mgis tvert… ezrt kell felejtenem, amilyen gyorsan csak lehet…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
