Másnap reggelire Billt vártuk, úgyhogy amíg Tom a konyhában előkészült, addig én letusoltam és belebújtam egy köntösbe.
-Kicsim! –szólt fel Tom, miután megszólalt a csengő. Hm, Bill korábban jött?
-Igen?
-Téged keresnek!
-Megyek!
Ki kereshet engem, talán Rebeca?
-Ki az? –lépkedtem le a lépcsőn, de megtorpantam, amikor megláttam ki az.
-Kicsim! –lépett közelebb a lépcsőhöz az illető.
-Adam? –ráncoltam a homlokomat.
-Hová tűntél el? Miért mentél el? –faggatott angolul.
-Én… -lépkedtem le a lépcsőn zavartan- Volt egy balesetem és… nem igazán tudom…
-De jól vagy? Mit keresel ennél az embernél? –nézett megvetően Tomra.
-Ő mentette meg az életem…
-Remek, remek, de most már vége és hazajössz velem! –húzott magához és meg akart csókolni, de nem hagytam neki, és Tom sem.
-Khm... –lépett közénk és hátrébb lökte tőlem Adamet- Azt hiszem, előbb tisztáznunk kéne a dolgokat.
-Ki ez a tag? –háborodott fel.
-Ő Tom és higgadj le! Igaza van! –fordultam most Tom felé- Figyelj csak, magunkra hagynál kicsit? –beszéltem hozzá már németül.
-Nem, itt akarok lenni melletted!
-Hát jó… akkor gyerünk szerintem a konyhába!
Így tettünk, Adammel leültünk a pulthoz, Tom pedig mellém állt és csendben hallgatott.
-Hogy találtál meg?
-Meg vannak a kapcsolataim! Kicsim, mi ez az egész?
-Ne hívj így légy szíves!
-Miért? És mit keresel itt, mi van veled?
-Mint mondtam, volt egy balesetem! És elvesztettem a memóriámat! Nem emlékszem semmire!
-Mi? Jó ég!
-Örülnék, ha felvilágosítanál!
-Persze, persze, de… ezt nem értem… senki sem ismert meg?
-Hogy érted ezt? Híres vagyok, vagy mi?
-Hello… -jött meg Bill, de Tom csak leintette, így ő is leült és figyelte mi folyik itt.
-Ki vagyok én?
-Az apád a leggazdagabb emberek egyike Amerikában és te az üzlettársa is vagy! Több milliárdotok van, te vagy a leghíresebb örökös! Sophie Thompson a neved, az egész világ ismer, a tv-ben csak az eltűnésedről hallani, ezért nem is értem, hogy a te „híres” megmentőid hogy nem ismertek fel! –nézett Tomra, aki Billre pillantott és így minden világos lett… Tudtak róla.
|