-Egybknt Simone vagyok, pedig a frjem, Gordon! –mutatkozott be Simone kedves mosollyal az arcn. Gordon is kedves volt, kezdtem azt hinni, hogy ez a csald tkletes. Az ebd… ha pr szval kne jellemeznem, azt mondanm, tkletes, meghitt, j hangulat. Igen, ez a tbbiek szemszge. AZ enym? Ideges, feszlt, knos s sorolhatnm mg. Igyekeztem, hogy semmit se szrjak el, ne nzzenek teljesen flgosnak s csak remlhettem, hogy ez sikerlt.
A desszert eltt kimentnk a verandra s az ottani asztalnl foglaltunk helyet egy-egy pohr borral a keznkben.
-Izgulsz? –sgta a flembe Tom, ahogy helyet foglaltam mellette.
-Nem!
-De igen…
-Ennyire ltszik?
-lazts, ok?
-Ok… -fjtam ki a levegt idegesen.
Nem is tudom hogy, de tlltem az ebdet. Naj, azrt nem volt annyira vszes, Tom szlei j fejek voltak s szerencsre, Tom el sem engedte a kezem.
-gyes voltl kicsim! –cskolt meg, ahogy hazartnk.
-Nem csinltam semmit! –mosolyodtam el.
-Eljttl!
-Csak cskolj meg, mert vgig erre gondoltam, de a szleid eltt nem mertem…
Felemelt s szenvedlyesen megcskolt. tleltem a nyaknl s lbaimmal tfogtam a cspjnl.
-Ne is mond, vgig azon jrt az eszem, hogyan bjtathatlak ki ebbl a ruhbl minl gyorsabban! –vitt fel a lpcsn.
-s mire jutottl?
-Mindjrt megltod! –cskolt a nyakamba.
-Szeretlek… -komolyodtam meg- Olyan j veled…
-n is szeretlek kicsim… -nzett a szemembe s bertnk a szobjba. Tom tnyleg arra gondolhatott, mert j gyorsan megszabadtott minden ruhmtl. Fantasztikusat szeretkeztnk, utna csak fekdtnk egyms mellett.
-Mi az? –simogatta meg az arcom, amikor ltta, hogy t nzem.
-Semmi…
-Ltom kicsim, mondd el…
-Magam sem tudom… csak rossz rzsem van… de most gy olyan j! –bjtam kzelebb.
-Nyugodj meg, j? –puszilt homlokon- Minden rendben lesz!
-Ok…
-Aludj csak…
-Nem vagyok lmos… inkbb gy lennk most egy kicsit! –bjtam egszen a mellkashoz.
-Ok… -simogatta a htam- Addig lesznk gy, amg csak akarod…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
