-Egy�bk�nt Simone vagyok, � pedig a f�rjem, Gordon! –mutatkozott be Simone kedves mosollyal az arc�n. Gordon is kedves volt, kezdtem azt hinni, hogy ez a csal�d t�k�letes. Az eb�d… ha p�r sz�val k�ne jellemeznem, azt mondan�m, t�k�letes, meghitt, j� hangulat�. Igen, ez a t�bbiek szemsz�ge. AZ eny�m? Ideges, fesz�lt, k�nos �s sorolhatn�m m�g. Igyekeztem, hogy semmit se sz�rjak el, ne n�zzenek teljesen fl�gosnak �s csak rem�lhettem, hogy ez siker�lt.

A desszert el�tt kiment�nk a verand�ra �s az ottani asztaln�l foglaltunk helyet egy-egy poh�r borral a kez�nkben.

-Izgulsz? –s�gta a f�lembe Tom, ahogy helyet foglaltam mellette.

-Nem!

-De igen…

-Ennyire l�tszik?

-laz�ts, ok�?

-Ok�… -f�jtam ki a leveg�t idegesen.

Nem is tudom hogy, de t�l�ltem az eb�det. Naj�, az�rt nem volt annyira v�szes, Tom sz�lei j� fejek voltak �s szerencs�re, Tom el sem engedte a kezem.

-�gyes volt�l kicsim! –cs�kolt meg, ahogy haza�rt�nk.

-Nem csin�ltam semmit! –mosolyodtam el.

-Elj�tt�l!

-Csak cs�kolj meg, mert v�gig erre gondoltam, de a sz�leid el�tt nem mertem…

Felemelt �s szenved�lyesen megcs�kolt. �t�leltem a nyak�n�l �s l�baimmal �tfogtam a cs�p�j�n�l.

-Ne is mond, v�gig azon j�rt az eszem, hogyan b�jtathatlak ki ebb�l a ruh�b�l min�l gyorsabban! –vitt fel a l�pcs�n.

-�s mire jutott�l?

-Mindj�rt megl�tod! –cs�kolt a nyakamba.

-Szeretlek… -komolyodtam meg- Olyan j� veled…

-�n is szeretlek kicsim… -n�zett a szemembe �s be�rt�nk a szob�j�ba. Tom t�nyleg arra gondolhatott, mert j� gyorsan megszabad�tott minden ruh�mt�l. Fantasztikusat szeretkezt�nk, ut�na csak fek�dt�nk egym�s mellett.

-Mi az? –simogatta meg az arcom, amikor l�tta, hogy �t n�zem.

-Semmi…

-L�tom kicsim, mondd el…

-Magam sem tudom… csak rossz �rz�sem van… de most �gy olyan j�! –b�jtam k�zelebb.

-Nyugodj meg, j�? –puszilt homlokon- Minden rendben lesz!

-Ok�…

-Aludj csak…

-Nem vagyok �lmos… ink�bb �gy lenn�k most egy kicsit! –b�jtam eg�szen a mellkas�hoz.

-Ok�… -simogatta a h�tam- Addig lesz�nk �gy, am�g csak akarod…