-Kicsim… -�bresztgetett Tom.

-Igen? –mosolyodtam el a hangj�t hallva �s k�zelebb b�jtam hozz�.

-�lt�zz, mindj�rt eb�d! –cs�kolt a nyakamba gyeng�den.

-Mi�rt kell ahhoz fel�lt�zni?

-Mert nem itthon esz�nk!

-Nincs kedvem elmenni…

-Musz�j, m�r megig�rtem!

-Kinek?

-Anyunak!

-Mi? –pislogtam r�- De h�t…

-K�rlek… -n�zett r�m k�rlel� tekintettel �s nem tudtam ellen�llni neki, b�rmennyire is tartottam att�l a tal�lkoz�st�l- K�rlek… -lehelt finom cs�kot ajkaimra.

-Ha ez ilyen fontos neki…

-Nem. Ez nekem fontos! –ragyogott fel a szeme.

-Akkor megyek tusolni… ne v�rakoztassuk meg!

-Im�dlak, k�sz�n�m! –mosolygott ut�nam.

-Megyek! –cs�koltam meg, majd elfoglaltam a f�rd�szob�t �s k�sz�l�dtem.

A gyomrom g�rcsben volt v�gig, ahogy egyre k�zeledt�nk az anyja h�z�hoz, pedig tudtam, hogy nem lesz baj, ez csak egy eb�d. Egy egyszer� eb�d… ahol t�rt�netesen annak a f�rfinak, akit szeretek, az anyj�val ismerkedek meg �s annak �lett�rs�val.

Tal�n ment�k�r�lm�ny, hogy Bill is ott lesz, tal�n �gy nem r�m �sszpontosul minden figyelem…

-Bill m�r itt van! –�llap�totta meg Tom a h�z el�tt �ll� aut�ra n�zve, mik�zben leparkolt.

-Te j� �g, k�st�nk? Pedig igyekeztem sietni…

-Nyugi, Bill mindig kor�n j�n… -mosolygott rajtam.

-Mi olyan vicces?

-Semmi! –sz�llt ki �s �n is k�vettem a p�ld�j�t.

-Sz�val? .er�sk�dtem az ajt� fel� menet.

-Figyelj ide kicsim! -�lelt mag�hoz. Ne stresszelj, mert felesleges! Ez csak egy egyszer� eb�d, ok�?

-Ok�…

-M�ly leveg�! –cs�kolt meg gyeng�den �s hosszan.

-�, megj�ttetek? –ny�lt ki az ajt� hirtelen.

-Szia anyu! –k�sz�nt az asszonynak Tom, de nem engedett el, �tkarolt a derekamn�l �s betolt maga el�tt- Bocs, hogy k�st�nk! –s�gtam oda Tomnak.

-Kock�ztassam meg, hogy m�g idegesebb leszel?

-Tom!

-Nyugi! –cs�kolt meg �s mi is bement�nk a konyh�ba.