-Mi? –kezett el ős is öltözködni.

-Nem védekeztünk! Nem figyeltünk, túlságosan is…

-Elmerültünk egymás szerelmében…

-Igen! Nem figyeltünk rá, nekem pedig nincs fogamzásgátlóm! Nem is tartottam fontosnak, mivel úgy gondoltam, hogy mi úgy sem fogunk…

-Szeretkezni…

-Igen…

-Gyere! –fogta meg remegő kezemet- Nem lesz baj, itt vagyok!

Kocsiba szálltunk és elhajtottunk egy gyógyszertárba. Vettünk terhességi tesztet és hazamentünk. Elolvastam a használati utasítást.

-Akkor én mindjárt jövök… -mentem a fürdőbe.

-Ne segítsek?

-Nem kell, megoldom!

-Biztos?

-Csak… itt várj! –lélegeztem mélyeket.

-Figyelj… -húzott magához- Bármi lesz is, rám számíthatsz!

-Mi van, ha pozitív?

-Akkor lesz egy édes kisbabánk! De előbb csináld meg és azután eldöntjük, mi legyen…

-Oké!

-Itt leszek! –csókolt meg és elengedett.

Bementem a fürdőbe és megcsináltam a tesztet. Vártam pár percet, amíg a fehér csík elszíneződött…

-Na? –pattant fel a kanapéról Tom, amint kijöttem. Egyből hozzábújtam, ő pedig szorosan átkarolt. Úgy álltunk pár percet.

-Milyen szín?

-Kék… nem vagyok terhes!

-Nem tudom, mit mondjak…

-Én sem… Azt hiszem, örülök neki… de valamiért csalódott is vagyok…

-Én is ezt érzem…

-Azt hiszem, jobb is így.. a körülmények miatt.

-Igen… éhes vagy?

-Nem… nincs étvágyam…

-Aludnál?

-Igen… -mosolyodtam el- Vagy csak feküdni… melletted!

-Gyere Csipkerózsikám… -csókolt meg, majd felvitt.

Úgy tűnt, pár nap alatt túltettük magunkat ezen az incidensen, de én még rágódtam rajta… Nem tudtam eldönteni, melyik lenne a jobb, ha lett volna valami, vagy ha nem. Végül elkönyveltem magamnak, hogy a körülmények miatt jobb, hogy nem lett semmi…

-Aztán egyik reggel Tom egy őrült ötlettel állt elő…