-Akkor mit akar, mit tegyek? –mosolyodott el halványan Tom.

-Reggelizzen velem!

-Oké… -feküdt vissza- Na és aztán?

-Ússzon velem! Nagyon jó az idő…

-A karja?

-Semmi baja, begyógyult! –mutattam meg neki a varrat helyét.

-Igen, látom! –simította végig- Szép! Na és úszás után? –kapta el a kezét és a tekintetét is zavartan.

-Nézhetnénk valami filmet.

-Mire gondol?

-Nem tudom, válasszon maga!

-És a film után?

-Ebéd…

-Ebéd után?

-Város? Esetleg…

-Parkhoz mit szólna?

-Jó ötlet!

-És utána?

-Meglátogathatnánk Billéket!

-Remek, Amanda örülni fog! Utána?

-Haza! Vacsora…

-Utána?

-Talán film, nem tudom, még eldől…

-Remélem felírta a sorrendet.

-Felesleges! Tudni fogom!

-Akkor öltözzön át bikinibe, és lent találkozunk!

-Előtte még reggeli…

-Tudom, de úgy jobban megjön az étvágyam!

Ez az… a régi Tom visszatért. Jó ég, de hiányzott már! És a megjegyzései is. Soha többé nem akarok olyan rideg Tomot, mint az elmúlt hetekben.

Átöltöztem, ahogy mondta, de azért csavartam magam köré egy törölközőt. Megreggeliztünk és minden a terv szerint ment. Úsztunk, filmeztünk, ebédeltünk, városban mászkáltunk, parkban sétáltunk, elmentünk Billékhez, aki nagyon örült, hogy újra „jóban” vagyunk. Amanda megint körbeugrált minket, vizsgálgatta a hasamat, hogy nő-e már. Felvilágosítottuk, hogy nem és nem is fog, mivel nem vagyok terhes. Hazamentünk és a tv előtt megvacsoráztunk.

-Volna még kedve úszni egy kicsit? –kérdezte Tom, miközben berakta a mosogatógépbe a tányérokat.

-Nem is tudom…

-Na öltözzön át, ott találkozunk! –mosolygott rám.

10 perc múlva mindketten a medencében voltunk, kellemesen langyos volt a víz.

-Na és most? –kérdezte Tom, amikor feljött a víz alól.

-Mondjuk… megcsókolhatna…