Egyiknk sem szlalt meg hazig, csak Bill prblkozott a beszlgetssel, de nem jrt sok sikerrel.
-Ksz… -szllt ki a kocsibl Tom s engem is kisegtett.
-Sok sikert! –mondta mg Bill, majd elhajtott.
-hes? –mentnk be.
-Nem!
-Pakoljon ki, n a medencnl leszek, ha kell valami!
-Vrjon!
-Igen? –llt meg, de nem fordult felm.
-Ha az a baja, kifizettem volna! Hisz le is rtam!
-Mit?
-Amit klcsnvettem, pnzt…
-Azt hiszi, az a bajom? –fordult meg hitetlenkedve.
-Igen…
-Nem igaz!
-Tessk?
-Tudja jl, mi a bajom! Teszek a pnzre, annyi van, hogy egsz letemre jut! Meg sem kell moccannom! Az a bajom, hogy elment! Meg ne prbljon mg egyszer!
-Mirt? gyis csak bosszantom!
-Akkor ne bosszantson!
-Remek, tudja mit? Maghoz sem fogok szlni!
-Tlem!
-J!
-J! –ment ki.
Leltem a msodik lpcsfokra, s kezembe temettem az arcomat. Mirt nem tudunk egy lgtrben megmaradni? Este, amikor lementem vacsorzni, Tom fogta a tnyrjt s felment vele a szobjba. Az esti DVD-zst is kihagyta, gondolom, mert ott voltam a nappaliban. Kicsit sem kerl feltnen. Gyerekes…
Ezek s mg sok ms jel, napokig megismtldtek, s egyre rosszabbul reztem magam emiatt. Amikor csak tudott, elment itthonrl… mirt jtt akkor utnam? Nem rtem.
Furcsa, de egy-kt ht utn mr a veszekedsek is hinyoztak. Mr azt kvntam, inkbb veszekednnk, csak hozzm szlna. Hinyzott mr a hangja, a tekintete, a rmenssge, a mosolya, az rintse s… a cskja… igen, mg a cskja is! Leginkbb a cskja. s Tom! Hinyzott. Utltam, hogy ezt rzem… de mr nem brtam tovbb.
Egyik reggel korn felkeltem, csinltam neki reggelit s felvittem neki a szobjba. vatosan felbresztettem…
-Hoztam reggelit… -mosolyogtam r halvnyan, amikor felpislogott rm.
-Mennem kell! –kelt ki az gybl.
-Ne csinlja ezt! –shajtottam csaldottan.
-Mit? –nzett rm.
-Ne hagyjon magamra mindig!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
