-Hogy az a… -hallottam, ahogy Tomot fojtogatja a düh. Utánam jött és úgy bevágta az ajtót, hogy azt hittem, kiszakad a keretből.

-Nem jöhet be! –fordultam felé.

-Na ide figyeljen! –nyomott a falhoz- Lehet, hogy én csókolgatom, lehet, hogy én simogatom, és az is lehetséges, hogy én kezdeményeztem! De maga is épp ugyanúgy akarta, mint én!

-Azt kétl…

-Még nem fejeztem be! –vágott közbe- Hiába tagadná, azok a viszonzott csókok magukért beszélnek!

-Nézze…

-Még mindig nem fejeztem be!

Ijedten hallgattam el, féltem, hogy a végén még olyat tesz, amit később megbánna.

-Szóval! Ez az én házam! Ha nem tetszik, mehet! Nem érdekel! De ha nem megy, akkor nekem ne húzódozzon ilyenkor, mert amikor megcsókolom, ugyanolyan hévvel viszonozza!

-De…

-Ne tagadja! -mondta rémisztő hangsúllyal.

-Tom…

-Utálom már ezeket a veszekedéseket!  A rohadt életbe is, akkor ne viszonozná! Még annak is jobban örülnék, mint annak, hogy egyfolytában letagadja, mi van köztünk! Mert van köztünk valami, tudom! Az az Adam meg elmehet a francba, bárki is az!

-És ha a barátom? –vetettem közbe.

-Akkor menjen és keresse meg! Menjen! Nyugodtan! Én nem tartom vissza magát! –nézett rám dühösen.

-Maga ilyen, amikor szeret valakit? –kérdeztem halkan, de a szemébe nézve.

-Hallotta? –vágott értetlen fejet.

-Igen… -néztem le, majd ismét a szemébe.

-Nagyszerű… -csalódottan nézett rám, majd fogta magát és elment,nyitva hagyva maga után az ajtót. Mélyeket lélegeztem, hogy lenyugodjak az elmúlt percek izgalmai miatt. Az ajtót néztem még percekig…

Hallottam, ahogy becsapja maga után az ajtót… elment. Elüldöztem a saját otthonából…

Lementem a konyhába és ittam egy kis vizet. Megláttam a pénztárcáját és azonnal eldöntöttem, elmegyek. Gyorsan letusoltam és átöltöztem. Írtam neki egy cetlit, elvettem egy kis pénzt és elmentem. Szállodába nem kell csak pénz, akár álnéven is be lehet jelentkezni. Hívtam egy taxit és ott sem voltam. Az egyik legolcsóbb szállodában szálltam meg, viszont fogalmam sem volt, hogyan tovább…