-Nem, kpzelje, nem! –tette cspre a kezt mltatlankodva.
-Direkt hoz knos helyzetbe!
-Knos magnak, hogy lefekdtnk?
-Nem fekdtnk le! –csattantam fel.
-De k azt hiszik!
-Maga…
-Hha, most akkor mgis kire mrges? Rm, amirt prblkozom, vagy magra, amirt hagyja?
-n nem hagyom!
-De igen! Egybl hozzm bjt, amikor bemsztam maga mell! –lpett felm prat.
-Nem igaz!
- dehogynem! Maga is tudja. Mg lmban is rm vgyik… csak azt hiszi, maga klnb mindenkinl! Annyira fennhordja az orrt, hogy az mr nem igaz!
-Nem… n nem…
-Ha most megcskolnm, viszonozn! –hajolt kzel.
-Dehogyis!
-De igen! –tapasztotta ajkait az enymekre. Nem akartam! Nem akartam, hogy igaza legyen, nem akartam belebonyoldni, nem akartam megbnni. De a fenbe is, akartam azt a cskot. Megragadtam a pljt, amit alig fl perce vett magra s kzelebb hztam magamhoz.
-Tudtam! –cskolt a nyakamba, majd vatosan az gyra lktt s tvozott.
Hazig nem szltunk egymshoz, csak amikor felbaktattam a lpcsn.
-Nzze… -kezdett bele Tom.
-Ne kezdje! -fordultam fel hirtelen. Pr lpcsfokkal lejjebb llt s trelmesen vgigmrt.
-Mit? –tette karba a kezt.
-gy szl hozzm, mintha az n hibm lenne, pedig…
-A mag! –vgott kzbe.
-Az enym? n kezdemnyeztem a cskjait? n kezdemnyeztem a simogatsait? Nem hinnm! Mrpedig akkor nem az n hibm!
-De igen! –mondta higgadtan.
-Az isten szerelmre, mirt? –vesztettem el a trelmem.
-Mert olyan tkozottul tetszik nekem! –nzett a szemembe.
-Hagyja abba! –akadtam ki.
-Nem hagyom! –kiablt mr is.
-De igen! –vgtam kpen s felszaladtam a szobmba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
