Miután elküldtem Tomot melegebb éghajlatra, kiment a kanapéra aludni, én pedig levetkőztem. Mivel olyan felső volt rajtam, ami alá nem kell melltartó, bugyira vetkőztem és bemásztam a takaró alá, jól magam köré csavarva azt. Nem telt bele fél óra, hallottam, hogy valaki kinyitja az ajtót és bemászik mögém az ágyba és belecsókol a nyakamba.

-Menjen ki! –húzódtam el.

-Maga nélkül nem! Aludjon velem…

-Nem alszom magával. –ültem fel magamhoz szorítva a takarót.

-Kérem! –csókolt meg gyengéden.

-Mostmár… csak azért sem… -öleltem át a nyakánál és magammal húztam. Felemelte a karjait, én pedig levettem a pólóját, miközben el sem szakadtunk egymástól. Feltérdelt az ágyra és lassan az alsógatya is lekerült róla. Felkeltünk az ágyról és felvett a karjába. A falhoz nyomott és leakarta venni rólam falatnyi ruhámat, de megfogtam a kezét és eltaszítottam. Letett, de csókolt tovább, mígnem az ajtóhoz értünk és kilöktem rajta gondosan becsukva utána. Felvettem a pólóját, ami a térdemig ért majdnem, így tökéletes volt nekem alvásra.

-Mit csinál? –hallottam hangját kintről.

-Azt ajánlom, gyorsan bújjon takaró alá, mert még a végén megfázik, vagy a kis Amanda csúnyát lát.

-Mi ez? –jött ki Bill. Jesszus Tom! Mit művelsz?

-Én csak…

-Anyám! –takarta el a szemét- És ha Amanda meglát?

-Nem én tehetek róla!

Megsajnáltam szegényt, így kidobtam neki az alsógatyáját, az úgysem kell.

Tom gyorsan fel is vette, így Bill is lenyugodott és visszament aludni.

-Ezért még…

-Jó éjt! –szóltam még ki, majd én is eltettem magam holnapra.

Arra ébredtem, hogy valaki ugrál az ágyon és nemsokára meg is tudtam, hogy ki.

-Anyu, apu! Csipkerózsika és Tom bácsi együtt alszanak! –kiabált Amanda.

-Tessék? –pattant fel a szemem, egyből magamhoz tértem. Oldalra néztem, ahol Tom szuszogott békésen. Amanda egy ugrással a hasamon termett és csillogó szemekkel nézett rám.

-Nektek van gyereketek? –kérdezte, mire ránéztem, majd ismét Tomra, aki már nyitott szemmel nézett rám. Mosolygott…