-Cs�ccs a helyedre! –utas�totta Bill elfojtva a nosoly�t, de �n l�ttam rajta, hogy alig megy neki.

-J� �tv�gyat! –t�lalt Rebeca.

-J� illata van! –�ltem le.

Tom mellettem foglalt helyet �s k�zben �szrev�tlen�l v�gigh�zta kez�t a combomon, mire a sz�vem a torkomban kezdett dobogni. Megv�rtam, m�g le�l �s k�zelebb hajoltam hozz�.

-Mi lenne, ha mell�zn� a simogat�sokat, cir�gat�sokat, cs�kolgat�sokat �s sutyorg�sokat? –s�gtam a f�l�be vigyorogva.

-De h�t most is maga sutyorog! –s�gta vissza �s ism�t v�gigsim�tott combomon, mire kicsit megugrottam.

-Nem illik sugdol�zni az asztaln�l! –nevetett Amanda.

-Igazad van! –t�ntettem el Tom kez�t �s hozz�l�ttam az ev�snek. Bill �s Rebeca csak mosolyogtak �s ettek tov�bb.

-Hopp a vill�m! –n�zett Tom a f�ldre ev�eszk�ze ut�n.

-Felveszem! –l�ttam a fej�be.

-Majd �n! –mosolygott r�m kedvesen �s lehajolt. Megszor�tottam a vill�t, amikor Tom megcs�kolta a combomat.

-A fene… -m�g egy cs�k.

-Meg… meg van m�r? –hunytam le a szemem �s remegni kezdett a kezem.

-Meg! –b�cs�zott l�baimt�l, vissza�lt a hely�re �s kinyitottam a szemem.

Tudtanm hogy ahogy haza�r�nk sz�monk�rem. Nem teheti ezt csak �gy. De m�gis! Mintha egy p�r lenn�nk. Nem �rdekli semmi, nem tud viselkedni. Kez�t a combomon „felejtette”, simogatott, m�g a szokny�mat is felakarta h�zni.

-Kimenn�k a mosd�ba, merre tal�lom? –�lltam fel �gy ler�zva magamr�l a kez�t.

-A folyos� v�g�n jobbra! –seg�tett ki Rebeca.

�szre sem vett�k az id� m�l�s�t, csak �n sz�moltam m�r a perceket, hogy mikor szabadulhatok meg Tomt�l v�gre. K�s� este �s�tottam egyet n�mi c�lz�sk�pp…

-H� de k�s� van! –�ll�p�totta meg Bill.

-Val�ban… -mondta t�m�ren Tom.

-Aludjatok itt! –javasolta Rebeca- Ragaszkodom hozz�! M�r el�g k�s� van!

-Rendben, k�sz�nj�k! –Tom.

-Miben alszol? –fordult fel�m Bill feles�ge.

-Meztelen! –jelentette ki Tom vigyorogva, mire megmutatt�k a vend�gszob�t �s magunkra hagytak.