Délre kellett ott lennünk Billnél, így 11-kor már útra készen álltam a nappaliban.

Kicsit késve érkeztünk, ugyanis Tom elkezdett velem vitázni, hova üljek, az anyós ülésre, vagy hátra. Végül ő nyert, az anyósülésre ültem, de nagy hiba volt. Ahogy a sebességváltóval babrált, a kézfeje mindig a combomhoz ért és a gyomromtól forró érzés szaladt fel egészen az arcomig. Alig bírtam megállni, hogy ne sóhajtsak fel a rám törő titokzatos vágytól. Odaérve becsengettünk és már hallottuk is Bill lányát, ahogy rohan az ajtóhoz és azt kiálltja: „Apu, apu, megjöttek!”

Közben már nyílt is az ajtó és egy gyönyörű kislány állt ott, szőke haja aranyos kis copfba volt kötve, mogyoróbarna szemeivel kíváncsian nézett rám, tiszta Bill volt. 6 éves lehetett.

-Tom bácsi! –ugrott Tom nyakába a következő pillanatban. Megindító látvány volt.

-Hagyd levegőhöz jutni! –jött ki egy gyönyörű mosolyú, barna hajú és szemű nő és kezet nyújtott nekem.

-Örvendek! –ráztam vele kezet!

-Rebeca vagyok, szia!

-Én… -elszomorodtam és ezt látta rajtam.

-Ne aggódj, képben vagyok! Sajnálom, ami veled történt!

-Remélem éhes mindenki! –jelent meg Bill is, leakasztotta lányát Tom nyakából, kezet fogtak, majd bementek az ebédlőbe.

-Gyere! Remélem nem baj, hogy tegezlek! –Rebeca.

-Nem, dehogy, köszönöm a meghívást!

-Kincsem, köszöntél a néninek? –guggolt le kislányához.

-Szia! –szólt hozzám a csöppség csilingelő hangon.

-Szia! –simogattam meg a kis buksiját.

-Téged hogy hívnak?

-Ó, engem…

-Csipkerózsika! –lépett mögé Tom.

Szúrósan néztem rá, de ő erre csak egyre jobban elvigyorodott. A kislány elszaladt és egy könyvvel tért vissza.

-Nem is hasonlítotok! –bökött a borítón lévő hercegnők közül Csipkerózsikára.

-Amanda, moss kezet! –emelte fel Rebeca és elmentek.

-Ez meg mire volt jó? –sziszegtem a fogaim közt Tomra.

-Valahogy hívnia kell magát! –rántott vállat.

-De nem így!

-Hát hogy? –lépett közelebb és közel hajolt hozzám. Zavartan néztem fel a szemébe.

-Hagyjon… -haraptam az alsóajkamba idegesen.

-Csipkerózsika és Tom bácsi csókolózni fognak! –visított Amanda nevetgélve, amikor visszajött.