-Mehetnk? –jtt oda hozznk Bill.
-Igen! –mentem ki zavartan.
-Mi volt? Mitl ilyen zavart? –krdezte Bill a btyjtl.
-Nem tudom… -mosolyodott el Tom.
-Lehet, hogy megijesztette a szerelmesen csillog szemed!
-Nem tehetek rla… meglttam s… ez rhej! Epekedek utna, pedig tudom, hogy eslytelen.
-Nem felttlenl…
-Mit csinljak? Nem cskolhatom meg, pedig legszvesebben azt tennm, amikor csak megltom! lelsben egyeztnk meg! De nekem ez nem elg…
-Beszljtek meg! Htha is gy rez!
-Lehetetlen! Mr szmolja a perceket, hogy mikor mehet, lemernm fogadni! Adam a bartja… tudom… kezd emlkezni s akkor majd elakar menni! Nem, n nem lpek semmit, nem jtszok olyat, hogy egy darabig elvagyunk s ahogy eszbe jutnak a dolgok, lelp!
-Igen, ez egy kicsit gzos…
-Kicsit? Majd felrobbanok, ha eszembe jut.
-Nem jnnek? –mentem vissza hozzjuk.
-De! –jttek utnam.
Bestltunk a vrosba, Tom s Bill valamin nevetgltek, n pedig sztlanul mentem utnuk. A gondolataim messze jrtak, Adam krl. Ki lehet? Jl megnztem a vrost, nem volt ismers. Semmi emlk foszlny. Valsznleg nem vagyok idevalsi. Egy francia hzaspr ment elttnk, figyeltem mit beszlnek s magamat is megleptem, hogy rtettem. Tudok franciul… lehet, hogy… taln francia vagyok? De angolul is tudok, nem beszlve a nmetrl. Eddig gy beszltem. Ki lehetek n?
rkig stlgattunk, az agytekervnyeim meg csak forogtak szntelenl. Lehetek teht nmet, angol, amerikai, francia.
-Hol szeretne enni? –krdezte felm fordulva Tom.
-Mindegy…
-Olasz?
-J lesz…
-Bntja valami?
-Ja nem! Elnzst, csak elgondolkodtam.
-Adam-en? –krdezte hirtelen. gy reztem, nem mondhatom el neki, hogy tbbek kztt rajta is…
-Tudok fanciul! –tereltem- Az elbbi hzaspr franciul beszlt s rtettem…
-Kezd emlkezni? –inkbb kijelentette, mint krdezte, ahogy kivettem a hanglejtsbl.
-Az j… -Bill.
-Hurr… -morgott Tom az orra alatt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
